szlovenszko

Furcsa ország ott fenn, érdekes szokásokkal és beidegződésekkel. Még a magyarjai is furcsábbak. Szemszögből, rólunk - politika, társadalom, foci és minden más aktuális téma.

sok címke

Médiakörkép - a gyakorlat

2007.11.21. 08:21 Sárvári János

A tegnapi bejegyzésben röviden össszefoglalásra került, hogy melyik hírcsatornát melyik ideológiával rokoníthatjuk. A mindennapi életben persze sokkal finomabban jelentkeznek ezek a változások - néhány példán keresztül érzékelhető, hogyan is működik ez a gyakorlatban:

Alapeset: Dzurinda játékos barackot ad Csáky Pál fejére egy ellenzéki egyeztetés után.

Új Szó: Miért nézik le Csákyt a partnerek? (kommentár)
Bumm: Vidám a hangulat az ellenzék körében (beszámoló)
Felvidék.ma: Meddig hagyjuk még a nyilvánvaló provokációt? (publicisztika)
Paraméter: Erre futja, Palikám (blogbejegyzés)

Alapeset: Duray Miklóst béke Nobel-díjra terjesztik fel

Új Szó: Skandallum vagy szükség? (elemzés egy tetszőleges szlovák politológussal)
Bumm: Az MKP nagy nemzetközi sikere (ismertető)
Felvidék.ma: "Itt nem állhatunk meg" (exkluzív beszélgetés Duray Miklóssal)
Paraméter: Svéd farkak társasága (blogbejegyzés)

Alapeset: Bugár Bélát megválasztják a legnépszerűbb szlovák politikusnak

Új Szó: Egy váltással csak nyerhetünk (beszámoló, rövid interjú Simon Zsolttal, Csáky Pállal és Duray Miklóssal)
Bumm: Mire jó a megalkuvás? (blogbejegyzés)
Felvidék.ma: Falunapok Perbetén (helyszíni riport)
Paraméter: Slotát és Durayt eszi a fene (beszámoló)

Alapeset: Magyarokat vernek meg egy kis közép-szlovákiai falucskában

Új Szó: Példátlan incidens (helyszíni riport)
Bumm: Az SNS ifjúsági szervezete áll a támadás mögött? (összefoglaló youtube videókkal frissítve)
Felvidék.ma: A Felvidéki Önvédelmi Kör állásfoglalása (átvett anyag)
Paraméter: Nesze neked, Magyar Gárda (szubjektív megjegyzésekkel tarkított beszámoló)

10 komment

Címkék: közélet fikció reakció

Médiakörkép - az elmélet

2007.11.20. 08:22 Sárvári János

Miután szerencsésen kétfelé szakadt a szlovákiai magyar politikai elit, érdemes számot vetni azzal, hogy a helyi sajtótermékek és portálok miként helyezkednek próbálnak meg az egyik vagy a másik oldal kedvében járni.

A felvidéki magyar sajtótermék szinonimáját nagyon sokáig egyetlen név jelentette, ez pedig az Új Szó. A napilap még a világháború után indult pártlapként, majd a bársonyos forradalom után megérintette a kapitalizmus szele. Az Új Szó mára már intézménynek számít, révén már hosszú ideje az egyetlen országos magyar nyelvű napilap. A modern világ változásai persze éreztetik hatásukat az újságon belül is, egyre nehezebb megszólítani a fiatalabb, újságpapírt csak az uzsonnásdobozban látó rétegeket. Az MKP ideológiai irányváltása szintén feladta a leckét a szerkesztőknek. Az Új Szó és a magyar párt viszonya az utóbbi években akár kollégiálisnak is nevezhető (hogy az MKP mikor, mennyire és milyen úton volt hatással magára az újságra az már egy másik kérdés). Az elnökváltás után jelentősen eldurvult a helyzet és kimondatlanul is hidegháború alakult ki a Csáky- szárny meg az Új Szó között. A szerkesztők többnyire a liberális MPP-hez, vagy a Bugár-Simon vonalhoz köthetőek, ez a tény a cikkek témáján és minőségén egyaránt meglátszik.

Az Új Szón kívül több magyar nyelvű napilap nem jelenik meg a Felvidéken. A véleményalkotó hetilapok között egyetlen említésre méltó termékként ott vegetál a Szabad Újság, amit én személy szerint utoljára nagyjából tíz éve vettem a kezembe, az internetes önprezentációra meg nem vesztegetik a drága biteket. Hallomásból csak annyit lehet róluk mondani, hogy jobboldalibb, mint az Új Szó. Pont.

A utóbbi időben berobbantak a köztudatba az internetes portálok. Egy ilyen  jellegű kezdeményezést beizzítani és fenntartani jóval kevésbé igényes, mint egy rendes újságot, ráadásul a fiatalabb generáció is a netről tájékozódik inkább (az Új Szó dominanciája bizonyos mértékben azért jelen van, bár a saját weblapjukra ráférne egy alapos koncepcióváltás).

Az MKP-val bratyizós irányvonal örököse a bumm.sk. Ezen a portálon jelennek meg a barátságos hangnemű, magyarázzuk a bizonyítványunkat jelleggel íródott párbeszédek a jelenlegi vezetés tagjaival, itt kapják meg a kemény kritikát a Bugár-Simon szárny képviselői. A bummot nevezzük jobboldali médiumnak, bár az egyértelmű besoroláshoz jóval kiterjedtebb szerkesztőgárdára és több politikai kommentárra lenne szükség.

A felvidek.ma a legrégebben működő hírportál, ideológiai állásfoglalásaiban már-már radikális jobboldalinak számító termék. Különös ismertetőjegye, hogy rengeteg teret ad Duray Miklósnak és az ő agymenéseinek. A felvidek.ma hírgyűjtő portálként is működik, publicisztikai téren viszont még jócskán lenne rajta mit javítani.

Csak nagy fenntartásokkal lehet besorolni a véleményformáló portálok közé -lokális jellegű projekt révén- a parameter.sk-t. Voltaképpen egy regionális lapot, a Csallóközt mentenek át az internetre, némi politikai publicisztikával feldúsítva. A paraméter oldalán mindig lesz hely egy szaftos kirohanásra Csáky és/vagy Duray ellen. 

Ezzel voltaképpen át is tekintettünk minden többé-kevésbé mérvadó hírcsatornát. Ami különösen aggasztó, hogy a jelenlegi közegben csak nagyon kevés újságíró kap rendszeres lehetőséget a publikálásra. Talán az érdeklődés, a tudás, vagy a megfelelő közeg hiányzik (nincs például baloldali sajtótermék). Másképpen nehezen magyarázható, hogy miért csak két- három szerző aktívkodik minden portálon. Beleértve sajnos az egyetlen nyomtatott lapot, az Új Szót is.

Háttérlinkek:
Új Szó
Bumm
Felvidék ma
Paraméter

7 komment

Címkék: közélet magyar nyomorúság

Földet rá

2007.11.19. 08:47 Sárvári János

Távollétemben került sor az első igazán komolynak mondható botrányra, ami az illetékesek hozzáállása miatt kis híján kormányválságba is fulladt egyben. Na persze a "jobboldali" média örömmel szállt rá a incidensre, de az tény, hogy nagyon szemérmetlenük loptak el több száz millió koronát az államkasszából.

Mi is történt? Kiderült, hogy áprilisban a Szlovák Földalap igazgatóhelyettese, Branislav Bríza jóváhagyott néhány restitúciós kérelmet a Magas-Tátra attraktív földterületeire vonatkozólag. A boldog tulajdonosok rövid időn belül 13 millió koronáért szabadultak meg a telektől, a reális ár értéke ugyanakkor másfél milliárd korona körül mozgott. A föld néhány HZDS-közeli személy tulajdonába került, a dolgos vállalkozók hotelt akarnak építeni a térségben.
Mit ád az ég, a különös véletlenek összejátszása folytán Brízát a HZDS delegálta a funkciójába (ráadásul alapesetben nem is ő hagyja jóvá a kérelmeket, az illetékes igazgató éppen szabadságolt). Az összefüggések tehát nyilvánvalóak, az ügy folytatása már korántsem látszott ennyire evidensnek.

A földművelésügyi miniszter - érdekes módon szintén a HZDS színeiben - szerint minden rendben és transzparensen zajlott le, nem látott okot Bríza visszahívására. Robert Fico miniszterelnök ugyanakkor nagyon szívesen játssza el az igazságosztó népvezért, ráadásul ezúttal komoly joga volt a fölháborodásra. Fico Bríza fejét követelte, míg Vladimír Mečiar, a HZDS elnöke szerint inkább a Földalap vezetőségének összes tagját kellett volna visszahívni. Utóbbi társaság tele van smeres jelöltekkel, akik a nép Vladója szerint csalnak, lopnak.
Mint az tehát kiderült, a kormány két meghatározó pártjának elnöke nem kimondottan csapatjátékos alkat. Egy viszonylag evidens ügyből azonnal a koalíció létét fenyegető incidens keletkezett, egyik fél sem akart engedni az álláspontjából.

A "válság" végül tipikusan közép-európai módra oldódott meg. Bríza csütörtökön saját elhatározásából lemondott a tisztségéről, elmondása szerint nem tett semmi rosszat. A földművelésügyi minisztert az ellenzék próbálja meg leváltani, amiből nem lesz semmi. Fico pedig megígérte, hogy minden lehetőséget megvizsgálnak a földek visszavételére. Állítólag.

UPDATE: Azért a helyzet mégsem ennyire egyszerű, a mai koalíciós tanács állítólag veszekedésbe fulladt. Alszunk rá még párat, aztán meglátjuk.

1 komment

Címkék: meciar fico smer hzds

A jedi visszatér?

2007.11.09. 08:39 Sárvári János

Réges-régen egy messzi- messzi galaxisban...

... a gondok akkor kezdődtek, mikor az eredeti felkelést irányító öreg jedi elment nyugdíjba. Távozásának pontos körülményei homályban maradtak. A tanács talán azért válthatta le a jedit és kergette el a támogatóit, mert hataloméhes erőhasználók egy csoportja követelte magának a zsíros állást. Persze az is elképzelhető, hogy a méltóságban megőszült jedimester és a padawanok egyszerűen csak a kelleténél több kreditet sikkasztottak az egyházi pénztárból. Az igazi okot sosem fogjuk már megtudni.

A hatalomra került új jedinemzedék furcsa, rég elfeledett ellentéteket élesztett fel a háborúskodásba már rég belefáradt, megcsontosodott Birodalomban. A birodalmi bürokraták azt még csak-csak elnézték volna, hogy az új nemzedék a jediöntudat megerősítését tekintette a legfőbb céljának. A cérna akkor szakadt el, mikor az új mester nyilvánosan is jóvátételt követelt a Halálcsillag által megsemmisített bolygók lakóinak.
Ez a tény éppen eléggé nagy port kavart fel a Birodalomban, az illetékeseket és az egyszerű birodalmi polgárokat pedig eléggé kényelmetlenül érintette. Az utóbbi időben nagy sikereket könyvelhettek el a jedik integrálása terén - törvényekkel sikerült minimálisra korlátozni az erőhasználatot és megkurtították a jediakadémiák számát is. Általánosan elterjedtté vált az a nézet, hogy egy jedi üljön csak a fenekén és legfeljebb otthon gyakorolja az erőt. Esetleg vegyen el egy birodalmi menyecskét.  A Halálcsillaghoz közeli bolygók egyébként is felrobbantották magukat - az igazi háborús bűnösöket a felkelő pilóták között kell keresni, akik berepültek a kulcsfontosságú gazdasági objektumba és fotontorpedót dobtak a szellőzőaknába.

A kilátástalannak tűnő helyzetben új, reménykeltő hír érkezett - talán visszatér az öreg jedi, hogy visszaállítsa a nyugalmas béke korát és megregulázza a lázadozó rendbontókat. Azt rebesgetik, az öreg jedi tekintélyével és mentális befolyásásával állítja vissza a hajdanvolt akadémiákat. Akkor pedig ismét beköszönt a béke és igazságosság aranykora. Jöjjön hát az ő története - a következő pár hónapban.

Háttérlinkek:
Bugár Béla a hibás
Csáky Pál a hibás

3 komment

Címkék: mkp fikció reakció

A törvény ökle

2007.11.08. 08:33 Sárvári János

Rendőrnek lenni Közép-Európában egészen biztosan egy furcsa jellemhiba. Remek példáját adják mindennek a nyitrai rendőrök, akik ismét egy remekül sikerült bűnmegelőző akciót tudhatnak maguk mögött - az eredmény egy kommandósokkal szétvert koncert és egy felhasadt száj. Mielőtt még valaki elkezdene büszkélkedni az eredményekkel, illik sietve leszögezni, hogy a koncert még véletlenül sem egy újfasiszta -esetleg szélsőbalos- banzáj, a száj pedig egy szerencsétlen fuvoláshoz tartozik, aki rosszkor volt rossz helyen.

A hivatalos sajtótájékoztatót sajnos nem tudom feliratozni, pedig megérne egy misét. A történet előzménye, hogy Nyitrán bizony elszaporodtak a kelleténél gyérebb hajzattal rendelkező úriemberekhez köthető erőszakos incidensek. Egy szórakozóhely előtt például egy cseh punkzenekar dobosát pakolták el a kopaszok - a rend derék őreinek persze több sem kellett és  munkához láttak. Szóvivőjük szerint kaptak egy fülest, miszerint egyfajta "revansként"  gyanús elemek provokálnak majd verekedést egy másik koncerten. Azt sajnos a rendőrfőnök mondanivalójából nem lehet kihámozni, hogy mégis a kopaszok, vagy az anarchisták kezdtek volna akcióba - az előbbi eshetőség ugyan valószínűbb, de  miért lenne szó elszámolásról? A baloldali aktivistákra meg nem vall egy teljesen szokványos rockkoncerten kirobbantott verekedés.

Egy szó mint száz, a füles beérkezett, a kommandósok pedig kiszálltak a helyszínre. A feketébe öltözött igazságosztók berontottak a terembe, hogy kiszűrjék a gyanús elemeket (nem mellékes tényező, hogy érdekes módon senkit sem vettek őrizetbe). A zenekar szerencsétlen fuvolása mégis tovább játszott pár taktust - egyes magyarázatok szerint a reflektorok a szemébe sütöttek, a fülén meg rajta fityegett a fülhallgató. Az egyik kommandós ezt persze nem hagyhatta annyiban és kiverte a szájából a fuvolát - egyesek szerint a kezével, mások úgy látták, a szolgálati fegyverével. Akárhogy is történt, a zenész néhány napra harcképtelenné vált. A rendőrség álláspontja szerint minden szabályosan történt, a zenekar érdekeinek védelmében. Vádemelés, letartóztatott személy ugyanakkor nincs - illetve dehogyisnem, a fuvolásnak várhatóan kétezer koronát (nagyjából tizenötezer forintot) kell majd fizetnie azért, mert nem hallgatott azonnal a hivatalos felszólításra.

UPDATE: A legújabb álláspont szerint már nem is a szélsőségeseket keresték a kommandósok, "mindössze" úgy értesültek, hogy fiatalkorúaknak is kimérnek alkoholt. Résen kell lenni...

Háttérlinkek:

A SME szlovák nyelvű tudósítása a rendőrség álláspontját tartalmazó videóval

4 komment

Címkék: szlovák valóság

A második pofon

2007.11.07. 08:14 Sárvári János

Ma reggel számomra véget ért a szlovák elnökválasztási kampány. Megértem már néhány hasonló eseményt, de ezúttal még azelőtt elment a kedvem az egész cirkusztól, mielőtt egyáltalán kiválasztották volna a megfelelő jelöltet. A KDH és az SDKÚ - a két szlovák ellenzéki párt - úgy látszik az MKP bevonása nélkül próbál majd meg egyezkedni a közös jelölt személyéről. A hírt Daniel Lipšic kürtölte szét, róla pedig csak igen nagy rosszindulattal lehetne feltételezni, hogy magyarellenes lenne. Mi is az oka a KDH újabb keménykedésének? Nos, a magyar párt utóbbi időben kifejtett tevékenysége és "radikalizációja".
Lipšic mondott még mást is - azt, hogy örülnek majd, ha a magyarok támogatják a közös jelöltet. A magyarokkal való közösködés tehát büdös, a kisebbségi szavazatok meg már nem is annyira...
Az MKP régi- új garnitúráját  korábban kétkedéssel vegyes reménykedéssel fogadtam. Követtek el hibákat, előhuzakodtak  jó és rossz kezdeményezésekkel egyaránt, de furcsa szembesülni azzal, hogy mindezekkel együtt szalonképtelenné váltak az egyik legfőbb potencionális szövetségesük szemében. Az általam annyira rühellt Durayra sikerült szájkosarat kötni, a benesi dekrétumok megnyitásával, az uniós fórumok fokozott kihasználásával, valamint a magyarokat érintő leépítések elleni tiltakozással mindenképp a magyar kisebbség nagy részének érdekeit védik - se több, se kevesebb.
A KDH ismét bizonyította, hogy igaz szlovák pártként gondolkodik. Vagy ha úgy tetszik, ismét adott egy taslit a "magyarkodóknak", azaz azoknak a magyaroknak, akiknek fontos a magyar oktatásügy, vagy éppen a dekrétumok ügye. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a jobboldali keresztény értékrendbe simán belefér Slota csernovái gyűlöletbeszédének hallgatag tolerálása. Az MKP ugrálni kezdett és hirtelen elvesztette a szalonképességét a szlovák jobboldal körében (is).
Az egész tekervényes ügyben az a legszebb, hogy az MKP továbbra is az ellenzéki elnökjelölt egyik fantomtámogatója, legalábbis úgy tűnik, hogy a láthatatlan szövetéges szerepét szánják neki. Ha a pártban van egy kis kurázsi, akkor ebbe a megalázó alkuba nem megy bele.
Kezdjük azzal, hogy az elnökválasztási kampány - jelöltektől függetlenül - nagyon furcsán fog kinézni. Az összes szóba jöhető jelölt ellőtte már a nacionalista frázisokat. Kétség sem merülhet fel az átlagos szavazóban afelől, hogy minden lehetséges kandidáns kívülről tudja a szlovák himnuszt támogatja a szlovák kultúrát szívvel- lélekkel a benesi dekrétumok mellett áll. A gazdasági, netalán nemzetiségtől független ideológiai kérdések egész egyszerűen nem tudják tömegesen megmozgatni a szavazókat. Igazi "issue" hiányában pedig a magyar szavazatok átkozottul fognak mindenkinek hiányozni, ilyenkor kerül majd sor a "mi a lojális magyarokat szívből szeretjük, de tényleg" mantrára. Az MKP meg, ha tényleg vissza akarja adni a pofont, a szavazás bojkottálására hívhatja fel a választók figyelmét - kivéve ha sikerül egyértelműen magyarpárti álláspontot, horribile dictu bocsánatkérést kierőltetnie valamelyik jelöltből. Az már teljesen biztos, hogy én a kiskertben fogok kapálgatni, este pedig majd kárörömmel vegyes somolygással nézem végig, ahogy a KDH jelöltje éppen csúfosan orra bukik.

5 komment

Címkék: politika mkp kdh

Életképek

2007.11.06. 08:18 Sárvári János

Szlovákia új országimázsa hat percben. Nem elég, hogy az óceánon túlról jött amerikaiak a Motellel próbáltak maffiaparadicsomot varázsolni Pozsony békés városából, most még Michael Palin is beállt a sorba a britek képviseletében. A szlovák konzulátus, és az angliában élő szlovákok is tiltakoztak a lenti, autentikus videó ellen. Miről is van szó? Palin felkeresi a Tátrát és ellátogat egy disznóvágásra, majd távozik az országból. A fenti kis jelenetet tulajdonképpen bárhol le lehetett volna forgatni Közép- Európában - persze magával a disznóvágás tényével elintézni egy egész nemzetet eléggé nagy sarkítás. De legalább annyira mulatságos.

3 komment

Címkék: szlovák valóság slavicum

Farewell, Bonzai!

2007.11.05. 08:23 Sárvári János

Méltatlanul sokat csúszott a politika (meg az ünnepek, a hétvége...) miatt egy fontos közlendő megjelentetése: október 29.-én hivatalosan is visszavonult Peter Bondra jégkorongozó. A most 39 éves Bondra az egyik legnagyobb jelentőségű szlovák játékos, korábban az NHL-ben riogatta a kapusokat.

Az érintett kalandos úton, Ukrajnán és Csehszlovákián keresztül került a tengeren túlra, a rendszerváltás előtt Kassán húzott le pár évet. Jelenleg az Egyesült Államokban él, de a szlovák válogatottnál is menedzserkedik majd a jövőben.

Bondra pályafutásának legszebb időszakát a Washington Capitals csapatánál töltötte - egyszer a Stanley kupa döntőjében is játszhatott. A profik között összesen 16 szezont húzott le, 1071 meccsen 503 gólt lőtt és adott mellé 389 gólpasszt is. Impozáns statisztika. Bondrát ötször az All-star meccsekre is meghívták, a Capitalsban több fontos mutatóban is tartja a klubrekordot, kétszeres alapszakasz- gólkirály.

A szlovák válogatott drukkerei szintén jó szívvel emlékeznek a játékosra. Bondra aktívan kivette a részét a válogatott legnagyobb sikeréből - 2002-ben ugyanis világbajnokságot nyertek a fiúk (az ország pedig pár napig nem józanodott ki... homályos emlékeim szerint).

Háttérlinkek:

Bondra ötödik európaiként megszerzi ötszázadik gólját az NHL-ben

1 komment

Címkék: hoki

Mesél az ellenzék

2007.11.02. 08:11 Sárvári János

Beszélgetést készített Simon Zsolttal a Plus 7 dní hetilap (és korábban a bumm is), az érdeklődő olvasók csak hüledezhettek a kemény, kompromisszummentes kritikát olvasva. Simon természetesen Duray Miklóst és Csáky Pált támadta, bár a rá irányuló kérdések eleve feltételezték, hogy itt MKP-akasztásra lesz kilátás. A legutóbbi kijelentésekkel kapcsolatban két érdekes gondolat merülhet fel az emberben.

Egyrészt Simon a maga opportunista politikájával egy az egyben másolja Duray Miklós korábbi húzásait. Minden témáról megvan a saját karakteres véleménye, ami jó eséllyel elüt a hivatalos állásponttól - némi rosszindulattal fel lehetne tételezni akár még azt is, hogy szándékosan. Keményen kritizálja párttársait és az MKP vezetőségét, ráadásul valamilyen rejtélyes oknál fogva biztos abban, hogy nem eshet semmilyen bántódása sem (egy magától adódó összeesküvés- elmélet szerint ki szeretné magát vágatni a pártból... de ezt a lehetőséget inkább hagyjuk). Simon akár tetszik, akár nem, komoly súllyal rendelkezik már a pártban, Bugár Béla az utóbbi időben ugyanis feltűnően inaktív. A volt mezőgazdasági miniszter mögött tehát akár ott is állhat a néma tömeg, ő maga azonban vehemensen tagadja, hogy elnöki ambíciói lennének. Mivel megosztó személyiségből ritkán válik pártelnök, pláne egy olyan pártban, mint az MKP, akár még hihetünk is neki. Ha Bugár nem jelentkezik, akkor viszont nem marad más alternatíva. A Simon- szárny ebben az esetben már tökön is rúgta magát - a bizonytalan párttagokat a harcos exminiszter személye aligha szólítja meg.

A másik zavaró tényező az önreflexió teljes hiánya. Odáig rendben van, hogy Bugár elvesztette az elnökválasztásokat, de igazán illene már túllépni a "Duray Miklós elcsalta" szemléleten. A kongresszusban legalább száz jelölt meggyőzésére volt szükség ahhoz, hogy Csákynak egyáltalán esélye legyen a győzelemre, a Duray - Csáky tandem (még mindig nagy fenntartásokkal veszem a számra ezt a kifejezést) pedig jócskán felülteljesített. A Bugár ellen szavazóknak valami nagyon nem tetszett az MKP-ban. Nem csak Világi, nem csak az állítólagos klientelizmus. A pártban valami nem volt rendben és  ebben bizony komoly szerepe van az előző garnitúra embereinek is. Amennyiben Simon megpróbálja kikaparni a gesztenyét Bugárnak, vagy esetleg magának, akkor nem ártana kicsit változtatni a kommunikáción. Nehéz elhinni egy politikusról, hogy nem hazudik, de azért képesek vagyunk rá - feltéve, ha az a bizonyos hang őszintének hangzik, nem pedig nyilvánvaló zöldségeket állít.

Háttérlinkek:

A beszélgetés magyarítása
Simon a bummon
Simon a szlovenszkón

1 komment

Címkék: simon mkp bugár csáky duray

Az északi kapcsolat

2007.10.31. 08:24 Sárvári János

Lecsengett a dekrétumok ügye által keltett felháborodási hullám, így az MKP egy újabb programtervet rakott a nyilvánosság elé - ezúttal a párt által előnyben részesített infrastrukturális fejlesztések kerültek szóba. Hálás téme, hiszen a déli régiókat ebből a szempontból (is) elhanyagolták az elmúlt években.

Van persze egy kérdés, amit mindenki fel fog tenni, mikor az MKP politikusai faarccal ismertetik a követeléseiket: miért nem volt elegendő energiája küzdeni a pártnak ugyanezekben az ügyekben nyolc, vagy éppen négy éve? Mi a garancia arra, hogy viszontlátjuk valaha a beígért fejlesztéseket? Ellenzékből nagyon kényelmes dolog politizálni, mikor azonban a megvalósításra kerülne sor, valahogy elsikkadnak az ígéretek. Nem csak az MKP problémája ez a dilemma, nézzük a programot magát.

A déli régiók úthálózata jelenleg kritikán aluli állapotban van, így aztán nem jön errefelé semmilyen komolyabb befektető. A Mečiar- és a Dzurinda kormány is ugyanazzal a koncepcióval állt elő a közlekedésfejlesztés terén: előnyt élvez a Vág völgye, majd az északi hejszlovák területek, minden más régió másodlagos szerepet játszik csak a fejlesztések terén. Az autópályák és a jobb minőségű utak így szépen felkanyarodnak a Tátrába, ahol egyrészt jóval kevesebben használják ki őket, másrészt pedig még többe is került őket megépíteni, mint száz - százötve kilométerrel lejjebb. Az MKP egyszer verte ki komolyabban a hisztit a déli gyorsforgalmi út ügyében, akkor is tökéletesen hasztalanul.


















Jobb híján itt van egy szemléltető térkép a szlovákiai úthálózat állapotáról. A félreértések elkerülése végett érdemes tisztázni: a szürkével jelölt szakaszok legfeljebb az építészek képzeletében léteznek, a munkálatok elkezdéséről a legtöbb esetben még döntés sem született. A vastagabb sárga vonal az autópályákat, a vékonyabb a gyorsutakat jelenti. A nem is olyan közeli jövőben a zölddel jelölt útszakaszok befejezésére van esély.

Ennek a fényében különösen fontosnak tűnik a programban megfogalmazott néhány pont - az R2-es, az R7-es és az R4-es gyorsutak mielőbbi munkálatainak megkezdése és a befejezésük. A Pozsony és Dunaszerdahely közötti útszakasz szintén kritikus stádiumban van, az autópályáról az északi régióból mintegy feleannyi idő alatt lehet eljutni a fővárosba, mint keletről, de ez igazából nem sok politikust érdekel (A faramuci helyzetet ironikus módon a sok somorjai szlovák betelepülő és a véget nem érő panaszáradat oldhatja meg. Egyszer talán).

A nyilvánosságra hozott tervezetben foglalkoznak még az elhanyagolt vasútvonalakkal, a folyami hajózással és az Ipoly- hidak megépítésének szükségességével is. Pozitívumként lehet értékelni, hogy az MKP egy könnyen érthető regionális programot tett le az asztalra. Kimondott hátrány ellenben, hogy a megvalósítás feltételeiről és a konkrétumokról egy árva szó sem esik jó szokás szerint, a tervezet továbbra is csak papíron létezik. Egy jól hangzó infrastrukturális programot pedig még én is össze tudok dobni pár óra alatt.

A teljes dokumentum elolvasható itt:

http://www.mkp.sk/index.php?option=com_content&task=view&id=356&Itemid=1

2 komment

Címkék: politika mkp

Csernová

2007.10.30. 09:39 Sárvári János

Pár napja volt a Csernovái tragédia századik évfordulója. Több se kellett az SNS politikusainak, akik különösen ihletett formában érkeztek a rendezvényre. Slota ünnepi beszédének elolvasását ajánlom mindenkinek, remélem, hogy az Európa Parlamentbe is eljut a híre (erre a szövegre kattintva, ami szintén kék, mindenki megismerkedhet a zanzásított változattal).

Slota meg az átlag SNS-es politikusok alulműveltsége annyira hálás téma és magas labda, hogy inkább meghagyom másoknak a boncolgatását. Egyszer majd talán érdemes lesz mélyebben is elemezni, de ez egy szakképzett pszichológust, egy történészt, meg egy politológust igényelne. Hagyjuk is a dolgot és foglalkozzunk inkább magával a tragédiával. A legjobb cikk egy ismeretlen szerző tollából jelent meg a felvidék.ma hírportálon és az MKP Kulturális Tanácsának elemzéseként adták el. A hosszú és kimerítően részletes iromány leginkább Roman Holec történész vonatkozó műveiből merít, elolvasható itt:

http://www.felvidek.ma/modules.php?name=News&file=article&sid=13855

Az ismeretlen szerző érdemeit semmilyen formában nem kívánom csonkítani, de zanzásítva magam is elmondanám, mi is a tragédia háttere.

Csernová egy község Rózsahegy (avagy Ružomberok) határában, itt ténykedett egykor katolikus papként Andrej Hlinka, a szlovák nemzet új atyja. Hlinka politikai aktivitása és néhány húzása ugyanakkor kiváltotta a magasabb hatalmasságok ellenszenvét, ezért felfüggesztették a tisztségéből. Na igen, abban a korban nem volt ajánlott a hírhedten demokratikus magyar választásokon agitálni - pláne nem azt a pártot ajánlani, amit az egyház nagyon nem szeret. A csernovái kis közösség (köztük Hlinka rokonai) joggal háborgott az ítélet ellen, a plébánost pedig megpróbálták rehabilitálni - ragaszkodtak hozzá, hogy ő végezze el az újonnan épült templom felszentelését. Felsőbb szintről persze mindebbe nem mentek bele, úgyhogy puskaporos hangulat uralkodott a faluban, mikor a helyi hatalmasságok megérkeztek az avatóünnepségre (Hlinka pedig egy előadókörúton Csehországban okított ebben az időben). A megvadult tömeg elkezdte dobálni a kirendelt csendőröket, mire a vezetőjük bepánikolt és kiadta a tűzparancsot. Tizenöten haltak bele az incidensbe, a tragédia híre pedig bejárta Európát. Mellékes, ám nem elhanyagolható körülmény, hogy a csendőrök egyike sem volt magyar... Mindezektől függetlenül a Csernován történtek továbbra is az "elnyomó magyar államhatalom" tanújeleként élnek tovább a köztudatban - legalábbis a politikusok tesznek érte rendesen.

2 komment

Címkék: történelem sns

Nyitrai leukémiások

2007.10.29. 08:23 Sárvári János

Leukémiások hada tartja rettegésben Nyitrát, a szlovák nemzet szimbolikus jelentőségű bölcsőjét. A feldühödött páciensek egy- egy sötét éjjelen kihasználják az ápolók laza figyelmét és baseball-ütőkkel felfegyverkezve útnak indulnak a városba, hogy szórakozó fiatalokon vezessék le a frusztrációjukat. Mindezt a Zobor- hegy tövében, a polgárokra oly nagy gonddal ügyelő rendőrség figyelmét kijátszva.

Sokszor már nincs hova csapni. A mazochistább áldozatok sokszor még a leukémiás különítmény megérkezte előtt akcióba lépnek és elkezdik magukat ütni. A hozzáállásnak megvan a maga hatása - kisebb zúzódások, kivert fogak (ne mosolyogjunk, ez a kór már a magyar kisebbséget is elérte. Egy Malina Hedvig nevű leányzó a mazochista mozgalom élharcosa). A mazochisták érdekes módon nem csak a testi, hanem a lelki szenvedést is preferálják, pont ők fordulnak ugyanis a rendőrséghez. Alattomos egy társaság, mindent a bőrfejűekre fognak - a gond mindössze abban rejlik, hogy Szlovákiában nincsenek szkinhedek, a kis létszámú szélsőséges különítmény pedig békés, karitatív tevékenységet végez szabadnapjaiban.

A közelmúltban kétszer is lecsaptak a kórházi betegek - egyszer egy cseh punkzenekar tagjait pakolták el egy koncert előtt, másodszor pedig fantomsérüléseket okoztak néhány iskolásnak a színház közelében. A rendőrség nyilvánosságra nem hozott verziója szerint a második eset hátterében akár vámpírok vagy harmadrangú szellemek is állhatnak. A térfigyelő kamerák rejtélyes módon semmit nem rögzítettek az incidensből, néhány színész azonban állítólag látta a konfliktust. Nekik meg köztudottan nagy képzelőerejük van. Hiába, furcsa egy város ez a Nyitra.

1 komment

Címkék: szubjektív fikció reakció

"Hősök" csarnoka: Horváth György

2007.10.19. 08:07 Sárvári János

Az egyszerű honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy ki is az a Horváth György. Egy közepesen informált szlovákiai magyar úgyszintén nincs tiszában azzal, hogy ki lehet ez az illető. Pár nappal ezelőtt csak a legfanatikusabb jogászok és politikai elemzők tudták, hogy Mészáros Lajoson kívül még egy magyar tagja van az Alkotmánybíróságnak - meg persze a nemesócsai, a vágfüzesi, a marcelházi és a komáromi kebelbarátok, cégtársak.

Horváth Györgynek sikerült elkövetnie azt a bravúrt, hogy jogerős bírósági ítélettel a háta mögött delegálták az Alkotmánybíróságba és ez az apróság senkit sem zavart hat éven keresztül. Hősünk 1996-ban adócsalás miatt kapott feltételes börtönbüntetést - pár évvel korábban ugyanis "elfelejtett" adózni nyolc, külföldről behozott kocsi után. Három évvel később elévült a bűncselekmény, újabb három évre rá pedig az MKP (közelebbről Kvarda József - na ő is megér majd egy bejegyzést) javasolta a legmagasabb bírói tisztségbe. A parlament megszavazta a jelölést, a köztársasági elnök pedig zökkenők nélkül aláírta a kinevezését. Ez a gyönyörű teljesítmény megér egy szimbolikus főhajtást.

Horváth életművéről azonnal pletykák kezdtek terjengeni az interneten, rebesgetik például, hogy nagyon jóban volt egykor a jelenlegi államfővel, Ivan Gašparovič-csal. Az érintett bíró összeesküvésre gyanakszik és természetesen semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy került oda, ahova. Jó tudni, hogy a legfelsőbb szinten ilyen emberek határoznak a sorsunkról.

* - A képet a sme.sk-ról hoztam, Horváthot tényleg az égvilágon senki nem ismeri. Aki igen, az tegye fel a kezét és meséljen...

2 komment

Címkék: politika közélet

Az egész és a rész

2007.10.18. 08:04 Sárvári János

...avagy kocsmapolitizálás a parlamentben I.


A Beneš - dekrétumok kérdését hagyjuk csak a történészekre - hangzik napjaink egyik legdivatosabb álláspontja, melyet egyhangúlag oszt az egész, magát haladónak valló közvélemény Szlovákiában. Szerintem mindössze a populista kocsmapolitika egyik kulcselemét sikerült beemelni a köztudatba. A történészeken kívül ugyanis van még egy csoport, ahol különösen fontos lenne a helyére tenni a problémát - ez pedig a szlovák társadalom maga. Nem a politikusok, nem a történészek, még csak nem is az értelmiség, hanem a társadalom.

A Beneš - dekrétumok korántsem csak történelmi esemény, a hatása itt érezhető a közvetlen környezetünkben. A szenvedő alanyok itt vannak közöttünk, Jóska bácsi és Pista bácsi ugyanúgy megjárta Csehországot, a Magyarországra vittek rendszeresen találkoznak Szlovákiában maradt rokonaikkal (ez a találkozósdi a rendszerváltás után kapott lendületet, a résztvevők pedig szépen lassan kihalnak).
A Beneš - dekrétumok kérdése elsősorban társadalmi ügy - a szlovák és a magyar nemzetnek együtt kell feldolgoznia a problémát és megbékélnie a történtekkel. A szlovák -és a magyar- társadalom álláspontjának a változása nélkül mondhatnak bármit a történészek, látható eredményt nem érnek el az üres szavakkal.
Az utóbbi időben a politikusokat érte a legtöbb bírálat a dekrétumok felszínre hozásával kapcsolatban, pedig voltaképpen egy érdekes kettősségről van szól. A politikusok feladata, hogy új témákat vessenek fel a nyilvánosság előtt, hogy párbeszédet gerjesszenek a vitás kérdésekről. Nem utolsósorban pedig megvédik a választóik érdekeit. Az MKP kezdeményezése esetében mindenki fontosabbnak tartotta megmelíteni azt a vélt vagy valós tényt, hogy a kezdeményezők a saját érdekeiket tartották szem előtt, pedig kézenfekvő egy sokkal fontosabb mellékhatás - a témáról ugyanis az egész társadalomban párbeszéd kezdődött. Nincs több felelősség alól kibújás, elmúlt a kollektív amnézia lehetősége. A dekrétumok áldozatainak az ügyét, az intézkedések jogosságának a kérdését már nem lehet szőnyeg alá söpörni. Kevésnek tűnik mindez?

Furcsa, hogy a legtöbb szlovákiai magyar értelmiségi szerint a konfliktust úgy ahogy van el kellene felejteni és illene végre továbblépni. Az egészséges társadalomban a régi traumákat és sérelmeket éppenhogy fel kell dolgozni, meg kell emészteni. Ki tudta az átlagos szlovákok közül eddig, hogy miről is szólnak a dekrétumok? Érdekelt egyáltalán valakit a második köztársaság öröksége, a magyarság kollektív megbélyegezése? A magyarokon kívül aligha gondolkodott el erről valaki, a dekrétumok kérdéséhez pedig automatikusan társultak a kárpótlás- autonómia- elszakadás kulcsszavak.
Miről is van szó valójában, ha a dekrétumokról beszélünk? Kárpótlásról igen, erkölcsi és talán még anyagi elégtételről is, egy elnyomó rendszer igazságtalan döntésének a kompenzálásáról. A kollektív bünösség elvét alkalmazták a magyarság ellen, méghozzá teljesen jogtalanul - ez kétségtelen, az erkölcsi igazág egyértelműen a felvidéki magyarság oldalán áll.

Mikor tekinthetjük sikeresnek az MKP akcióját? Vagy vonatkoztassunk el végre attól a fránya pártköntöstől és kérdezzük meg azt, hogy mikor és milyen módon kapnak elégtételt a dekrétumok áldozatai? Elsősorban akkor, ha a szlovák többség egy része legalább megérti a magyarság problémáit - márpedig voltak, akik így tettek és voltak, akik bocsánatot kértek (ezúton is üdvözlöm a .týždeň szerkesztőségét). Akadtak persze olyanok is, akik nem és a szlovákság egy része soha nem fogja tudni elfogadni, hogy a magyarságot kollektíven büntették (ezúton is üdvözlöm Maďarič minisztert). A tényekkel ők is megismerkedhettek, a történelmi analfabétizmus részben legalább sikerült felszámolni. Ennél többet egyelőre nem is kívánhatunk, hosszú lesz még ez az évtized és akad tennivaló elég.

4 komment

Címkék: politika közélet szlovák magyar

Űremberek

2007.10.17. 08:21 Sárvári János

Egy valamirevaló országnak van saját zászlaja. Himnusza. Szélsőségesei. Kedvenc focicsapata. És nem utolsósorban egy többé- kevésbé szektás hajlamokkal kacérkodó egyháza. Amerikában ezt a dicső címet a szcientológusok nyerték el, a Vesmírni ludia nevű "szervezet" gyökereit pedig Csehországban, kisebb részben Szlovákiában találhatjuk meg.

Az egyház tagjainak a száma eléggé alacsony, de a nemes ügynek megnyerték a plakát- és a matricaragasztó lobbit. A cseh vagy a szlovák fővárosban járva az ember nagyon könnyet beleütközhet egy sokat sejtető matricába, esetleg egy kézzel írott, szalagragasztóval megerősített papírlapra, melyen a szerző arról értekezik, mennyire is kellene egymást szeretni. Ahogyan az a szektáknál lenni szokott, az űrimádók webszekciója is tele van információval, bár a dizájnja a kilencvenes évekre hajaz. A fanatikusok mindenesetre több nyelven is elkészítették az alaptételeket, a bejegyzésem végén ott van a magyar nyelvű link.

Dióhéjban említsük meg az egyház filozófiáját - aki azt hiszi, hogy bármiben is viccelek, nézzen utána a weboldalon.
A világban két erő vetélkedése folyik - egymás ellen küzdenek a nemes és bölcs űremberek, illetve a gonosz, negatív gondolatokat sugárzó gyíkok. A Fény Erői óriási űrflottákban rohangálnak a világegyetemben, vagy éppen hiperfejlett városokban élnek, ahol röpke kettő- négy óra közhasznú munka után belevetik magukat az intellektuális élvezetekbe. Gondolataik telve vannak szeretettel, egy részük ráadásul a földről származik, ahonnan Atlantisz első, második és harmadik elsüllyedése után sikerült magukat evakuálniuk. A biztonság kedvéért most is két mentőflotta cirkál a bolygónk közelében, sosem lehet tudni, mikor tör ki egy újabb katasztrófa. Az űrlény, akivel mindenkinek érdemes jóban lenni Ashtar Seran, a világűr negyedik szektora harmadik dimenziójának mindenható ura. Seran bácsi a térséget felügyelő flották parancsnoka, szíve pedig szeretettel teli minden, legalább háromszázszor reinkarnálódott halandó iránt. Nem röhögni, a Föld lakosságának túlnyomó része ebbe a kategóriába tartozik, bár az igazi mesterek ezer reinkarnációt is maguk mögött tudhatnak. A csillagok állása ezekben az években különösen kedvező, a nap fotondimenziót vált - itt az idő átértékelni az életünket és beállni a fény követőinek népes táborába.

Mindennek ellentéte a gyíkok, a sötétség erői a negyedik dimenzióból (csak hogy senki ne essen kísértésbe, a páros dimenzió rossz, a páratlan jó, ez egy örök érvényű szabály). A gyíkok negatív gondolatokat sugároznak és végső soron el akarják pusztítani a bolygót, ugyanis a legjobban az elpusztított bolygókon érzik magukat. Az útmutatás szerint "intelligenciánk alkalmazásával sincs esélyünk velük szemben, mert míg a mi IQ értékünk 100, az övék 200". Veszett ügy, ha ártalmas túlvilági lénnyel találkozunk, hagyatkozzunk inkább a lábainkra. A gyíkok kimondottan szeretik a televíziót befolyásolni, a cseh kereskedelmi NOVA TV adásainak kilencven százalékában negatív energiákat lehet kimutatni. A gonosz kereskedelmi adóknál lényegesen jobb mutatókat produkálnak a közszolgálati adók, itt mindössze a műsorok 25 százaléka fertőzött. Így hirdetik az igét a gyíkok, mert gonoszak ők, de nagyon. A földről kisugárzó energia egyébként akár végzetesen is megbonthatja a kozmosz egységét, érdemes tehát vigyázni. De tényleg, én szóltam előre.

http://www.universe-people.com/magyar/default.htm

2 komment

Címkék: közélet csehország slavicum

süti beállítások módosítása