Lecsengett a dekrétumok ügye által keltett felháborodási hullám, így az MKP egy újabb programtervet rakott a nyilvánosság elé - ezúttal a párt által előnyben részesített infrastrukturális fejlesztések kerültek szóba. Hálás téme, hiszen a déli régiókat ebből a szempontból (is) elhanyagolták az elmúlt években.
Van persze egy kérdés, amit mindenki fel fog tenni, mikor az MKP politikusai faarccal ismertetik a követeléseiket: miért nem volt elegendő energiája küzdeni a pártnak ugyanezekben az ügyekben nyolc, vagy éppen négy éve? Mi a garancia arra, hogy viszontlátjuk valaha a beígért fejlesztéseket? Ellenzékből nagyon kényelmes dolog politizálni, mikor azonban a megvalósításra kerülne sor, valahogy elsikkadnak az ígéretek. Nem csak az MKP problémája ez a dilemma, nézzük a programot magát.
A déli régiók úthálózata jelenleg kritikán aluli állapotban van, így aztán nem jön errefelé semmilyen komolyabb befektető. A Mečiar- és a Dzurinda kormány is ugyanazzal a koncepcióval állt elő a közlekedésfejlesztés terén: előnyt élvez a Vág völgye, majd az északi hejszlovák területek, minden más régió másodlagos szerepet játszik csak a fejlesztések terén. Az autópályák és a jobb minőségű utak így szépen felkanyarodnak a Tátrába, ahol egyrészt jóval kevesebben használják ki őket, másrészt pedig még többe is került őket megépíteni, mint száz - százötve kilométerrel lejjebb. Az MKP egyszer verte ki komolyabban a hisztit a déli gyorsforgalmi út ügyében, akkor is tökéletesen hasztalanul.
Jobb híján itt van egy szemléltető térkép a szlovákiai úthálózat állapotáról. A félreértések elkerülése végett érdemes tisztázni: a szürkével jelölt szakaszok legfeljebb az építészek képzeletében léteznek, a munkálatok elkezdéséről a legtöbb esetben még döntés sem született. A vastagabb sárga vonal az autópályákat, a vékonyabb a gyorsutakat jelenti. A nem is olyan közeli jövőben a zölddel jelölt útszakaszok befejezésére van esély.
Ennek a fényében különösen fontosnak tűnik a programban megfogalmazott néhány pont - az R2-es, az R7-es és az R4-es gyorsutak mielőbbi munkálatainak megkezdése és a befejezésük. A Pozsony és Dunaszerdahely közötti útszakasz szintén kritikus stádiumban van, az autópályáról az északi régióból mintegy feleannyi idő alatt lehet eljutni a fővárosba, mint keletről, de ez igazából nem sok politikust érdekel (A faramuci helyzetet ironikus módon a sok somorjai szlovák betelepülő és a véget nem érő panaszáradat oldhatja meg. Egyszer talán).
A nyilvánosságra hozott tervezetben foglalkoznak még az elhanyagolt vasútvonalakkal, a folyami hajózással és az Ipoly- hidak megépítésének szükségességével is. Pozitívumként lehet értékelni, hogy az MKP egy könnyen érthető regionális programot tett le az asztalra. Kimondott hátrány ellenben, hogy a megvalósítás feltételeiről és a konkrétumokról egy árva szó sem esik jó szokás szerint, a tervezet továbbra is csak papíron létezik. Egy jól hangzó infrastrukturális programot pedig még én is össze tudok dobni pár óra alatt.
A teljes dokumentum elolvasható itt:
http://www.mkp.sk/index.php?option=com_content&task=view&id=356&Itemid=1
Van persze egy kérdés, amit mindenki fel fog tenni, mikor az MKP politikusai faarccal ismertetik a követeléseiket: miért nem volt elegendő energiája küzdeni a pártnak ugyanezekben az ügyekben nyolc, vagy éppen négy éve? Mi a garancia arra, hogy viszontlátjuk valaha a beígért fejlesztéseket? Ellenzékből nagyon kényelmes dolog politizálni, mikor azonban a megvalósításra kerülne sor, valahogy elsikkadnak az ígéretek. Nem csak az MKP problémája ez a dilemma, nézzük a programot magát.
A déli régiók úthálózata jelenleg kritikán aluli állapotban van, így aztán nem jön errefelé semmilyen komolyabb befektető. A Mečiar- és a Dzurinda kormány is ugyanazzal a koncepcióval állt elő a közlekedésfejlesztés terén: előnyt élvez a Vág völgye, majd az északi hejszlovák területek, minden más régió másodlagos szerepet játszik csak a fejlesztések terén. Az autópályák és a jobb minőségű utak így szépen felkanyarodnak a Tátrába, ahol egyrészt jóval kevesebben használják ki őket, másrészt pedig még többe is került őket megépíteni, mint száz - százötve kilométerrel lejjebb. Az MKP egyszer verte ki komolyabban a hisztit a déli gyorsforgalmi út ügyében, akkor is tökéletesen hasztalanul.
Jobb híján itt van egy szemléltető térkép a szlovákiai úthálózat állapotáról. A félreértések elkerülése végett érdemes tisztázni: a szürkével jelölt szakaszok legfeljebb az építészek képzeletében léteznek, a munkálatok elkezdéséről a legtöbb esetben még döntés sem született. A vastagabb sárga vonal az autópályákat, a vékonyabb a gyorsutakat jelenti. A nem is olyan közeli jövőben a zölddel jelölt útszakaszok befejezésére van esély.
Ennek a fényében különösen fontosnak tűnik a programban megfogalmazott néhány pont - az R2-es, az R7-es és az R4-es gyorsutak mielőbbi munkálatainak megkezdése és a befejezésük. A Pozsony és Dunaszerdahely közötti útszakasz szintén kritikus stádiumban van, az autópályáról az északi régióból mintegy feleannyi idő alatt lehet eljutni a fővárosba, mint keletről, de ez igazából nem sok politikust érdekel (A faramuci helyzetet ironikus módon a sok somorjai szlovák betelepülő és a véget nem érő panaszáradat oldhatja meg. Egyszer talán).
A nyilvánosságra hozott tervezetben foglalkoznak még az elhanyagolt vasútvonalakkal, a folyami hajózással és az Ipoly- hidak megépítésének szükségességével is. Pozitívumként lehet értékelni, hogy az MKP egy könnyen érthető regionális programot tett le az asztalra. Kimondott hátrány ellenben, hogy a megvalósítás feltételeiről és a konkrétumokról egy árva szó sem esik jó szokás szerint, a tervezet továbbra is csak papíron létezik. Egy jól hangzó infrastrukturális programot pedig még én is össze tudok dobni pár óra alatt.
A teljes dokumentum elolvasható itt:
http://www.mkp.sk/index.php?option=com_content&task=view&id=356&Itemid=1
