Ma reggel számomra véget ért a szlovák elnökválasztási kampány. Megértem már néhány hasonló eseményt, de ezúttal még azelőtt elment a kedvem az egész cirkusztól, mielőtt egyáltalán kiválasztották volna a megfelelő jelöltet. A KDH és az SDKÚ - a két szlovák ellenzéki párt - úgy látszik az MKP bevonása nélkül próbál majd meg egyezkedni a közös jelölt személyéről. A hírt Daniel Lipšic kürtölte szét, róla pedig csak igen nagy rosszindulattal lehetne feltételezni, hogy magyarellenes lenne. Mi is az oka a KDH újabb keménykedésének? Nos, a magyar párt utóbbi időben kifejtett tevékenysége és "radikalizációja".
Lipšic mondott még mást is - azt, hogy örülnek majd, ha a magyarok támogatják a közös jelöltet. A magyarokkal való közösködés tehát büdös, a kisebbségi szavazatok meg már nem is annyira...
Az MKP régi- új garnitúráját  korábban kétkedéssel vegyes reménykedéssel fogadtam. Követtek el hibákat, előhuzakodtak  jó és rossz kezdeményezésekkel egyaránt, de furcsa szembesülni azzal, hogy mindezekkel együtt szalonképtelenné váltak az egyik legfőbb potencionális szövetségesük szemében. Az általam annyira rühellt Durayra sikerült szájkosarat kötni, a benesi dekrétumok megnyitásával, az uniós fórumok fokozott kihasználásával, valamint a magyarokat érintő leépítések elleni tiltakozással mindenképp a magyar kisebbség nagy részének érdekeit védik - se több, se kevesebb.
A KDH ismét bizonyította, hogy igaz szlovák pártként gondolkodik. Vagy ha úgy tetszik, ismét adott egy taslit a "magyarkodóknak", azaz azoknak a magyaroknak, akiknek fontos a magyar oktatásügy, vagy éppen a dekrétumok ügye. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a jobboldali keresztény értékrendbe simán belefér Slota csernovái gyűlöletbeszédének hallgatag tolerálása. Az MKP ugrálni kezdett és hirtelen elvesztette a szalonképességét a szlovák jobboldal körében (is).
Az egész tekervényes ügyben az a legszebb, hogy az MKP továbbra is az ellenzéki elnökjelölt egyik fantomtámogatója, legalábbis úgy tűnik, hogy a láthatatlan szövetéges szerepét szánják neki. Ha a pártban van egy kis kurázsi, akkor ebbe a megalázó alkuba nem megy bele.
Kezdjük azzal, hogy az elnökválasztási kampány - jelöltektől függetlenül - nagyon furcsán fog kinézni. Az összes szóba jöhető jelölt ellőtte már a nacionalista frázisokat. Kétség sem merülhet fel az átlagos szavazóban afelől, hogy minden lehetséges kandidáns kívülről tudja a szlovák himnuszt támogatja a szlovák kultúrát szívvel- lélekkel a benesi dekrétumok mellett áll. A gazdasági, netalán nemzetiségtől független ideológiai kérdések egész egyszerűen nem tudják tömegesen megmozgatni a szavazókat. Igazi "issue" hiányában pedig a magyar szavazatok átkozottul fognak mindenkinek hiányozni, ilyenkor kerül majd sor a "mi a lojális magyarokat szívből szeretjük, de tényleg" mantrára. Az MKP meg, ha tényleg vissza akarja adni a pofont, a szavazás bojkottálására hívhatja fel a választók figyelmét - kivéve ha sikerül egyértelműen magyarpárti álláspontot, horribile dictu bocsánatkérést kierőltetnie valamelyik jelöltből. Az már teljesen biztos, hogy én a kiskertben fogok kapálgatni, este pedig majd kárörömmel vegyes somolygással nézem végig, ahogy a KDH jelöltje éppen csúfosan orra bukik.