Először úgy tűnt, hogy a pluralizálódó szlovákiai magyar pártrendszer jó hatással lesz a politikára és a kulcsfontosságú kérdések megvitatására is. Rengeteg olyan kisebbségi téma van, amely többféle nézőpontból látható, a felvidéki magyarságot érintő kérdésekre nem csak egy válasz létezik. Most viszont úgy látszik, hogy a kicsinyes személyes viszálykodáson nem csak a szavazók, hanem kevés kivétellel a publicisták sem tudtak felülemelkedni.
Tételezzünk fel egy, a közügyek iránt aktívan érdeklődő szlovákiai magyart, aki szeretné megtudni, a vallott elveket tekintve pontosan miben is különbözik egymástól az MKP és a Híd. A médiából soha nem fog neki sikerülni, mivel mindezidáig egyetlen platform sem vette a fáradtságot arra, hogy korrekt és felelősségteljes összehasonlítást végezzen a témában. Helyette a nyilvánosság kapott személyeskedést, vad összeesküvés-elméleteket és politológiai elemzések látszatát keltő fantáziálást.
Mikor Berényi József nyilatkozik (meglepően) okosakat, kórusban esnek neki a paraméter személyeskedő publicistái, Csáky Pál személyes sértődöttségből fizetett hirdetésekben sulykolja a maga igazát az Új Szóban, miközben a lap szerkesztői látványosan ignorálják az értelmes megnyilvánulásait is. A Híd normálisabb és megfontolandó kezdeményezései nem válnak a közbeszéd tárgyává, helyette az "alternatív" média suttogó propagandát folytat.
A szabad verseny megjelenése sajnos nem hozta magával a közügyekről szóló párbeszéd feljavulását. Helyette csak tovább silányodott a kommunikáció. Hosszú idő után ismét van értelme miértekről és hogyanokról beszélni. Bugározás és csákyzás, vágóhidazás, milliomospártozás, fasisztázás, kommunistázás, durayozás, smerezés, libsizés, nacionalistázás helyett legyen szó arról, ami a lényeg. Ismét gondolkozásra kényszerültek a politikusaink - használjuk ezt ki!