szlovenszko

Csütörtöktől hétfőig hallgatni fog a blog, mert elnézek az érsekújvári Klikkfesztre. Nem kimondottan a zenei kínálat vonzott a fesztiválra, csak a régi ismerősöket lenne jó látni.

A Klikkfesztről magáról korábban már ejtettem szót, de azért érdemes kicsit bővebben is feszegetni a lineupot. A Sziget fesztivál mellett labdába sem rúg a felhozatal, de legalább viszonylag olcsó - a három napos fesztiváljegy helyben mintegy 3500 forint.

Csütörtökön többek között jön a szlovák kult pop-punk zenekar, a Horkýže Slíže, meg Jimmy Cliff, akit ismernem kéne, de nem mond semmit a neve (reggae- műfajban alkothat az úr, de ez nem biztos).

Pénteken az örök rockereknek játszik az Ossian, meg megjelenik a cseh Kabát zenekar - ez utóbbit egyszer azért érdemes látni mindenkinek, afféle sör-rockot játszanak ők is, mint a Motorhead. Sokadszorra is elnéz felénk a Kistehén Tánczenekar.

Szombaton többek között Heaven Street Seven meg Rómeó Vérzik, az ínyenceknek ajánlom a Slobodná Európa nevezetű punk-performanszot.

A fesztiválon van több színpad is, úgyhogy jó sok fellépővel számolhatunk, ráadásul - és ez új lesz a tapasztalt fesztiválozók számára - emberi árakon adják a csak kissé vizezett sört. Szóval ennyi, jó fesztiválozást mindenkinek "valamelyik" szigeten.

Elöljáróban csak annyit: a miniszterelnökünk egy érdekes figura, akit remélem elsőként fog falhoz állítani a forradalom.

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a kormánykoalíció leggyengébb láncszeme Štefan Harabin. Az igazságügyi miniszter nem sokkal funkcióba lépése után meg akarta szüntetni a Speciális Bíróságot (az egyetlen szervet, ami ténylegesen is tehetne valamit a korrupció és a maffia ellen), jogtalanul visszahívta az Eurojust főnökét, ráadásul miniszteri szolgálati kocsiját odaadta a családtagjainak belső használatra, autózzanak csak kedvükre.

Jelentem, Harabinnál van nagyobb baklövése is a kormánynak, a miniszterek közé nem kellett volna beválasztani szimbolikusan egy nőt is (ez az érthetetlen jelenség egyébként Közép- Európa válasza a nemek egyenlőségére). Viera Tomanová szociális miniszter már korábban is megmutatta a benne rejlő lehetőségeket. Funkcióba lépése idején fogalma sem volt a szociális rendszer fő problémáiról, pár hónappal később pedig maga után kocsikáztatta szolgálati autóját Portugáliába.

Pár napja sokkal kínosabb üggyel kapcsolatban merült fel Tomanová neve - a miniszterasszony kétmillió koronás dotációt ítélt meg korábbi munkahelyének, a Privilégium névre hallgató luxusszolgáltató központnak. Ez a lépés magában legfeljebb erkölcstelen lehet, a bibi abban rejlik, hogy a cég tizenhétmillió koronával tartozik a Szociális Biztosítónak.

Nehéz ügy - mondanák egyesek. Tomanová úgy tűnik, mégis a helyén maradhat - elsősorban azért, mert Robert Ficónak nincs gerince. A kormányfő főként azért érezheti magát kínosan, mert egy korábbi szociális miniszter hasonló ügyben távozott posztjáról. Az ellenzék akkori vezére kijelentette, hogy az ő kormánya idején ilyen csúnya dolog nem történhet meg, illetve ha igen, a vétkes repül. Az ellenzék akkori vezérét a körülmények érdekes összejátszása folytán Robert Ficónak hívták.

A kormányfő a hétvégén gondolt egyet és tartott egy bombasztikus sajtótájékoztatót, ahol kijelentette, az egész incidens csak a gonosz újságírók műve, őket pedig a magánnyugdíjpénztárak tartják a markukban. Az egész médiát halálos szorításban ölelik körül a kapitalista pénzemberek kérem, itt a legújabb lobbiszövetség.

u.i.: A miniszterelnök a sajtótájékoztatón bemutatott még egy remekbe szabott videót is, amit sajnos még nem jöttem rá, hogy tudnék belinkelni, ráadásul a Tomanová botrányhoz nincs is szigorúan köze... de ezt majd később.

További megjegyzés: A képeket Rado Baťo Trendes blogjából vettem, természetesen nem állítom, hogy Tomanová lenne E.T. Ezt a miniszterasszony erkölcsi kvalitásai is kizárják.

Nagy Mihály tragédiája abból adódott, hogy a vidéki Alsófelsődön született, érdekelte a politika, ráadásul egy szingaléz családban látta meg a napvilágot – utóbbi tulajdonságot meglehetősen kevésre becsülik a bataták országának déli részén. Mihály minden probléma nélkül elvégezte a szakközépiskolát, munkába állt a falujában, hamarosan pedig beadta tagfelvételi kérelmét a Szingaléz Koalíciós Pártba.

Nem nagyon volt választása – a bataták választói jobbára utálták a szingalézeket, a kisebbség pártjai meg pár éve összeolvadtak. Ez utóbbit a helyi alapszervezetek nem élték meg nagy tragédiaként, hiszen a Szingalézek Templomba Mozgalmat csak egy összetartó kocsmatársaság képviselte, a Progresszív Szingalézek pedig rejtélyes módon gazdag vállalkozókká váltak időközben.

Politikailag aktív maradt ugyanakkor a korábbi Szingalézekért mozgalom magva, élén Kerekes Róberttel. Róbert, aki a kommunizmusban még a Baszidok, a Batatai Szingaléz Dolgozók Közösségének helyi elnökeként működött, a falu örökös polgármestere, újabban pedig megyei képviselő is volt egyben. Rossz nyelvek ugyan sugdolóztak róla, hogy a Progresszív Szingalézek csak Kerekesnek köszönhetően privatizálták a közeli foszforbányát, de a polgármester népszerűségét komolyabban nem ingatta meg az incidens. Róbert négy év múlva is meggyőző fölénnyel győzött egy batata és egy független szingaléz jelölt ellen a helyhatósági választásokon.

A párt helyi alapszervezete tíz tagot számlált, kisebb létszám fenntartásához már járási engedélyre lett volna szükség. A valóságban az alacsony létszám nem jelentett problémát, a tagok között ugyanis olyan prominens személyiségek képviseltették magukat, mint Kerekes Tibor (Róbert testvére), Závada János (a véletlen folytán Róbert sógora), valamint Petry Bálint (a polgármester legjobb gyermekkori barátja). A nemek arányának javítása végett még az alapításkor bekerült a társaságba Rózsa (született Kerekes) Jolán. Új tag felvételére csak egyszer került sor az utóbbi öt évben – mikor az öreg Petry bácsi meghalt, a középiskolából kis híján kibukott Rózsa Tomika (rejtélyes módon a foszforbánya igazgatóhelyettese) lépett a helyébe. Az alapszervezet így egy bravúros huszárvágással a fiatalítási kérdésre is pontot tett.

Mihály tagfelvételi kérelmét elutasították – előélete ismeretében ez nem is csoda. Hősünkről a falujában már korábban elterjedt, hogy problémás személyiség - a középiskolában például ő kezelte az osztálypénztárat, egyszer pedig hirtelen felbuzdulásból aláírásgyűjtő mozgalmat indított az iraki háború ellen. Az alapszervezet tagjai – nagyon helyesen – úgy ítélték meg, hogy egy hasonló bajkeverő nagy veszélyt jelent a Párt egységére, ha Mihály megjelenik a taggyűléseken, és betekint a zárszámadásba, vagy éppen ellenőrzi a választási ígéretek teljesítését.

Mihály politikai karrierje gyors és szomorú véget ért. A következő választásokon már az egyik batata párt színeiben indult, de nem vitte sokra, a derék szingalézok nem szavaztak az árulóra. Elkeseredésében hátat fordított a politikának és megfogadta, hogy urnát legközelebb csak a halála napján fog látni.

Nem sok ilyen bejegyzés lesz a jövőben, de muszáj kicsit reflektálnom a tegnapi napra, meg szót ejteni a továbbiakról.

A szlovenszkóblog csütörtökön csaknem háromszor annyi találatot kapott, mint eddig összesen (a klikkelések száma elérte a kétezret), és ez megdöbbentett. Egyrészt bebizonyosodott, hogy az index főoldalára kerülni tényleg sokat lendít a blogokon (látatlanban is köszönöm a szerkesztőknek), másrészt meg a felvidéki internetes közösségek is felfedezték maguknak ezt a helyet. Törvényszerű volt, hogy ez egyszer megtörténik.

A blogomat két céllal indítottam: egyrészt szeretném csökkenteni azt az általános érdektelenséget meg ismerethiányt, ami a felvidéket övezi, másrészt meg jóleső érzés megírni a szubjektív véleményem néhány jelenségről. Ehhez a két ponthoz továbbra is tartani fogom magam, de talán fontosabbnak tartom az első célkitűzést - ehhez szükségem van némi feedbackre is, nyugodtan írjátok meg kommentbe, ha valamilyen témakör érdekelne titeket. Ami még a privát vesszőparipáimat illeti, aktív fociszurkoló vagyok, meg néha- néha egy koncerten is megjelenek, úgyhogy lesznek még itt ilyesféle beszámolók is.

Az indexhez kapcsolódó megjegyzés, hogy egyre több és színvonalasabb cikk jelenik meg Szlovákiáról, ami nagyon helyes. Lehet, hogy ez a formálódó blog adott egy impulzust a cikkíróknak, ennek csak örülni tudok (mindenkinek ajánlom például a friss gaburás bejegyzést. Ehhez nem tudok például semmilyen többletinformációt hozzáfűzni és nagyon érdekes: http://index.hu/politika/kulfold/gabrua536737/).

Örvendetes, hogy egyre több felvidéki kezd önállóan bloggolni (meg már voltak páran előttem is). Ezekből az oldalakból megpróbálok minél többet összegyűjteni, aki másra is kíváncsi, vagy a véleményemmel nem ért egyet, annak nyugodt szívvel ajánlom a blogokat. Néhány szerzőt névről ismerek, néhányat nem, de a bejegyzéseik megérik, hogy elolvassák őket. Aki meg írogat, és felvidéki, az igazán jelentkezhetne - hadd gyűjtsem össze minél több értelmes, gondolkodó sorstárs blogját.

Azt hiszem, kezdetnek ennyi, ma még megpróbálok felrakni egy "normális" bejegyzést is.

A Commora Aula nevű társaságot kritizálni olyan, mintha az ember egy ártatlan, nyíltszívű kiskutyát rugdosna vasbakanccsal. Mégis, olyan baklövéseket követnek el sorozatban, amit muszáj megörökíteni az utókornak. Nem utolsósorban a szlovák média úgy állítja be a kezdeményezést, mint minden szlovákiai magyar álmát.

A jövendőbeli dicső "Dél- Fölvidék" zászlajáról szóló vitára egy napja akadtam rá a kukacportálon, az eszement konstrukciókat muszáj lehoznom itt is.

Az korábbi elképzelést közöltem az első commorás cikkben, az eredeti verziót úgy látszik túl egyszerűnek találták és kibővítették, imigyen:

Na, ez valami förmedvény. Ha lenne heraldikus ellenségem, akkor úgy kínoznám, hogy kikötözött fejjel beállítanám a zászló elé pár órácskára - ha szerencsém van, túl is éli. További verziók hajtás után.

Már reggeltől mulatok az origón, azt írják, "szlovák védőt kap Gera csapata". Nos, korábban tényleg volt egy szlovák védőjük (Stanislav Varga), de az új fiú a szlovén Bostjan Cesar. Szlovén. Tessék megjegyezni.

Áll a bál a Szlovák Televízió háza táján. Eredetileg csak később, a következmények ismeretében akartam írni a botrányról, de már az index is megszellőztette az alapokat itt: http://index.hu/kultur/media/szlo4235/

A kényelmetlen munkatársak kidobálása a közszolgálati szervekből bizony egyfajta közép- európai népszokás, nem csak Magyarországon dívik. Egy kormányváltást törvényszerűen követ egy elbocsátási hullám (párhuzamosan a négy éve kirúgottak lassú visszaszivárgásával).

Milyen érdekes, a Smer választási győzelme után új igazgató került a televízió élére, egy Radim Hreha nevezetű úriember, akit meglehetősen egyértelmű kapcsolatok fűztek a párthoz. Hreha mindenkit megnyugtatott, hogy nem lesznek személyi változások, majd munkához látott.

Mindaddig, amíg nem jöttek a problémák, tartani is tudta a szavát. Itt van például a Malina Hedvig- ügy, ami az egyik, de nem az egyetlen kiváltó oka néhány közismert személyiség távozásának.

A rendőrség ballépéseiről és a vizsgálat visszásságairól Eugen Korda forgatott egy korrekt oknyomozó riportot. Hreha erre visszahívta, indoklása szerint ugyanis "a témát nem dolgozták fel professzionálisan", Korda adásának a szerkezetét pedig meg kell változtatni valami jobbra - természetesen az illető nélkül.

Válaszul Korda eltávolítására Štefan Hríb, a Lámpa alatt (Pod lampou) beszélgetős műsor szerkesztője is távozott a tévétől - szolidaritásból. Hríb speciel egy megrögzött liberálkonzervatív képződmény, a műsorai távol álltak az objektivitástól, de cserébe érdekesek voltak és nem habozott foglalkozni a rázós közéleti témákkal sem.

Az áldozatok listáját az utóbbi hónapokban további négy híradós gyarapította, aki indoklásuk szerint a folyamatos politikai beavatkozások miatt távoznak önszántukból. Pontosan mégis milyen beavatkozásokról van szó? Nos, Robert Fico kormányfő nem habozott személyesen telefonálni a televízióba, mikor szerinte nem korrektül tájékoztattak az olaszországi útjáról, a kisebbik kormánypárt pedig nyíltan nehezményezte, hogy nem nyomhatják át saját embereiket a Televízió egyes posztjaira. Mindennek a tetejébe a távozó szerkesztők is utaltak rá, hogy a kényesebb témák feldolgozásánál többször is jelentkeztek Valakik Közel A Húsosfazékhoz és elérték, hogy inkább ne foglalkozzanak a sikamlós ügyekkel. Az tény, hogy a közszolgálati tévé híradásai az utóbbi időben rendkívül unalmasak, a kormány kritizálásának a látszatát is kerülik.

Az áldatlan állapotok ellen egyetlen szerv tehetne valamit - a tévé tanácsa. Korda távozása után a tagok egy része a kamerák előtt, nyilvánosan ült össze, hogy megvitassa a problémákat, de már akkor is látszott, hogy a szerv két részre szakadt teljesen. Ott vannak a jobboldaliak és a baloldaliak - előbbire jó példa Miroslav Kollár vagy Peter Malec, utóbbira pedig Bohumír Bobocký, aki -mily meglepő- a tanács jelenlegi elnöke. Jó eséllyel elsuvasztják az ügyet, de reménykedni mindig lehet. 

Szomorú történet ez, és nem csak az eleje.

2004 november 19.-én egy sosem látott erejű orkán söpört végig a Magas- Tátrán, a szélvihar sebessége néhol a 300 kilométer per órás sebességet is meghaladta. A pusztítás után a vidék holdbéli tájra emlékeztetett - fa nem maradt még mutatóban sem a környéken, legalábbis nem vízszintes helyzetben. A környékbeli szállók tulajdonosai is siránkoztak, bár a katasztrófaturisták magasabb forgalmat produkáltak, mint egy éve.

Hab a tortán, hogy az erdészeknek éppen télidőben akadt dolguk, méghozzá rengeteg - a területet ugyanis sürgősen meg kellett szabadítani a korhadó fahulladéktól, ami nyáron hajlamos lángra robbanni, cserébe pedig ott rohad egész évben. A katasztrófa sújtotta terület egy része ugyan a Tátrai Nemzeti Parkhoz tartozott, de az azonnali, radikális beavatkozást még elnézték volna a természetvédők is. Csakhogy.

A törmelék nagy része továbbra is ott maradt a hegyekben, a bágerok viszont feltúrták a hegyoldal egy részét, a hulladék nagyja továbbra is eltakarításra vár. Az erdészek szerint minél tovább marad ott a törmelék, annál valószínűbb, hogy az erdőket felzabálja az elszaporodott betűzőszú (Ips typographus Vergilius nyelvén).

A környezetvédők ugyanakkor más véleményen vannak: szerintük az erdőt hagyni kéne úgy ahogy van. A természet menetébe nem kell beleavatkozni, segít az magán magától is.

Ez az álláspont logikus szemmel nézve lehetne hülyeség, csakhogy a bágerek továbbra is a Tátrában maradnak és jobbára állnak. Szívük szerint nem állnának csak úgy egymagukban, mert Rejtélyes Valakik nagyon szeretnék elintézni a katasztrófa ürügyén, hogy egyes -nagyon lukratív helyen álló- lepusztult területekre ne vonatkozzanak a természetvédelmi előírások. Minő meglepetés, a zöld erdő helyére szánt hotelek és szállók a Rejtélyes Valakik érdekeltségébe tartoznának.

Szóval most ott tartunk, hogy huzavona van. Az erdészek kitermelnének, a természetvédők tüntetnek, néha pedig fához láncolják magukat, a Rejtélyes Valakik pedig Simon Zsolt (mára már ex)miniszter úr után utódját, Miroslav Jureňát is megkörnyékezték. A fa pedig rohad, hiszen ez a dolga.