A Commora Aula nevű társaságot kritizálni olyan, mintha az ember egy ártatlan, nyíltszívű kiskutyát rugdosna vasbakanccsal. Mégis, olyan baklövéseket követnek el sorozatban, amit muszáj megörökíteni az utókornak. Nem utolsósorban a szlovák média úgy állítja be a kezdeményezést, mint minden szlovákiai magyar álmát.
A jövendőbeli dicső "Dél- Fölvidék" zászlajáról szóló vitára egy napja akadtam rá a kukacportálon, az eszement konstrukciókat muszáj lehoznom itt is.
Az korábbi elképzelést közöltem az első commorás cikkben, az eredeti verziót úgy látszik túl egyszerűnek találták és kibővítették, imigyen:
Na, ez valami förmedvény. Ha lenne heraldikus ellenségem, akkor úgy kínoznám, hogy kikötözött fejjel beállítanám a zászló elé pár órácskára - ha szerencsém van, túl is éli. További verziók hajtás után.
Ez egy meglepően letisztult változat, miután a szerző figyelmét felhívták az eredeti koncepció... hmmm... hiányosságaira. A lobogó komoly reflekció a magyar- japán rokonságra, egyben szimbolikusan közvetíti a szlovákiai magyarság sanyarú sorsát is - mindenki azonosulhat vele, aki csak ránéz.
Ez a hármas (illetve sokadik, de mindegy) számú verzió, avagy hogyan ne csináljunk autonómiát. A középső kettős keresztet a magyar címerből lopták, a teteje továbbra is a kék egy olyan árnyalata, ami legfeljebb ezen a blogon mutat úgy- ahogy (meg a szlovák zászlón, ahol... ehhagyjuk).
A területnek legyen kabalája - gondolhatta a társaság, íme a "fölvidék" tipikus állata, a túzok. Figyeljük meg a címerállat naturalisztikus ábrázolását, ahogy felszegett fejjel tekint a távoli, dicső jövőbe.
A túzok valahol mélyen megfogta a készítőket, akik ezúttal a háttérbe szorították a hagyományos színeket és úgy gondolták, hogy Dánia lesz az az ország, amire hasonlítani akarunk. Egyelőre itt tart a kis közösség, további fejlemények a jövőben.