Áll a bál a Szlovák Televízió háza táján. Eredetileg csak később, a következmények ismeretében akartam írni a botrányról, de már az index is megszellőztette az alapokat itt: http://index.hu/kultur/media/szlo4235/
A kényelmetlen munkatársak kidobálása a közszolgálati szervekből bizony egyfajta közép- európai népszokás, nem csak Magyarországon dívik. Egy kormányváltást törvényszerűen követ egy elbocsátási hullám (párhuzamosan a négy éve kirúgottak lassú visszaszivárgásával).
Milyen érdekes, a Smer választási győzelme után új igazgató került a televízió élére, egy Radim Hreha nevezetű úriember, akit meglehetősen egyértelmű kapcsolatok fűztek a párthoz. Hreha mindenkit megnyugtatott, hogy nem lesznek személyi változások, majd munkához látott.
Mindaddig, amíg nem jöttek a problémák, tartani is tudta a szavát. Itt van például a Malina Hedvig- ügy, ami az egyik, de nem az egyetlen kiváltó oka néhány közismert személyiség távozásának.
A rendőrség ballépéseiről és a vizsgálat visszásságairól Eugen Korda forgatott egy korrekt oknyomozó riportot. Hreha erre visszahívta, indoklása szerint ugyanis "a témát nem dolgozták fel professzionálisan", Korda adásának a szerkezetét pedig meg kell változtatni valami jobbra - természetesen az illető nélkül.
Válaszul Korda eltávolítására Štefan Hríb, a Lámpa alatt (Pod lampou) beszélgetős műsor szerkesztője is távozott a tévétől - szolidaritásból. Hríb speciel egy megrögzött liberálkonzervatív képződmény, a műsorai távol álltak az objektivitástól, de cserébe érdekesek voltak és nem habozott foglalkozni a rázós közéleti témákkal sem.
Az áldozatok listáját az utóbbi hónapokban további négy híradós gyarapította, aki indoklásuk szerint a folyamatos politikai beavatkozások miatt távoznak önszántukból. Pontosan mégis milyen beavatkozásokról van szó? Nos, Robert Fico kormányfő nem habozott személyesen telefonálni a televízióba, mikor szerinte nem korrektül tájékoztattak az olaszországi útjáról, a kisebbik kormánypárt pedig nyíltan nehezményezte, hogy nem nyomhatják át saját embereiket a Televízió egyes posztjaira. Mindennek a tetejébe a távozó szerkesztők is utaltak rá, hogy a kényesebb témák feldolgozásánál többször is jelentkeztek Valakik Közel A Húsosfazékhoz és elérték, hogy inkább ne foglalkozzanak a sikamlós ügyekkel. Az tény, hogy a közszolgálati tévé híradásai az utóbbi időben rendkívül unalmasak, a kormány kritizálásának a látszatát is kerülik.
Az áldatlan állapotok ellen egyetlen szerv tehetne valamit - a tévé tanácsa. Korda távozása után a tagok egy része a kamerák előtt, nyilvánosan ült össze, hogy megvitassa a problémákat, de már akkor is látszott, hogy a szerv két részre szakadt teljesen. Ott vannak a jobboldaliak és a baloldaliak - előbbire jó példa Miroslav Kollár vagy Peter Malec, utóbbira pedig Bohumír Bobocký, aki -mily meglepő- a tanács jelenlegi elnöke. Jó eséllyel elsuvasztják az ügyet, de reménykedni mindig lehet.
