Koncertekkel teli volt a hétvégém, a legjelentősebbnek közülük minden bizonnyal a Nine Inch Nailset tekinthetjük. Trent Reznorral együtt öregedtünk meg, de eddig még nem láttam élőben - kispénzű diákként jegyre sem volt pénzem, meg Nyugat- Európába sem akaródzott emigrálni egy NIN-szeánsz kedvéért. Ezúttal az utolsó pillanatban hozzájutottam egy jegyhez, így már megérte vasárnapra felutazni Érsekújvárból Pozsonyba.

A NIN szerencsére nem haknizni jött, rettentő energikusnak tűnt az előadásuk - Trent már túl van a saját kis krízisén és nagyon jól érzi magát a bőrében. A régi számok ütnek, a dalok sorába remekül illeszkednek az annyit szidott With Teeth album slágerei, a Year Zero szerzeményei viszont nagyon kilógnak a képből.

A koncertről röviden ennyit (a beszámolók szerint egyébként is egy az egyben lemásolták a szigetes fellépést), a reménybeli pozsonyi koncertturistákat azonban óvnom kell egy elrettentő dologtól. A koncertet a pokol bugyraival egyenértékű Incheba Expo teremben rendezték meg. A terem egy nagy, böhöm bálna belsejére emlékeztet, az épületet eddig még nem tették egyenlővé a földdel a koncertek felháborodott rajongói. Atmoszférája és akusztikája az nincs, cserébe viszont nagy, így elveszik benne a tömeg (a koncert közepén például izzadás helyett teljesen váratlanul elkezdtem fázni). Nem először történik meg ez az Inchebában, a múltkor a Deep Purple-t is elhangolták rendesen. Ez van, ezt kell szeretni. Legalább a jegy ára nem volt valami drága Bécshez képest (átszámolva mintegy hétezer forintba jött ki a buli, ezért máskor is szívesen utazok a fővárosba).