Csak még egy utolsó szó a szlovák nacionalizmus lényegéről, aztán békésebb témák után nézek, ígérem. Korábban már röviden megpróbáltam jellemezni, hogy mégis milyen mélyebb indokok vezérelhetnek egy átlagos nemzeti érzületű szlovákot, mikor köp egyet, ha az újságban olvas a magyarokról. Az utóbbi hetekben a parlamentben figyelhető meg egy érdekes tendencia - a pártok deklarációkban bizonygatják egymásnak nemzeti érzületüket. Óvodában ezt a viselkedést farokmutogató verseny néven ismerik.

A politikusok legújabb kedveltetése a történelemkönyveket bújni, előszedni egy kulcsfontosságú momentumot, majd alkotni egy törvénytervezetet az igaz szlovák hazafiak érdemeiről.
Ezzel a módszerrel kerül(he)t a képviselők elé a csernovái sortűz ügye, az Andrej Hlinka nagyságáról és nemzetatyaságáról szóló törvény, a benesi dekrétumok megerősítésének ténye pedig szintén remekül illeszkedik a sorba.

Ami furcsa és szomorú, hogy nincs egyetlen olyan szlovák párt sem, amelyik képes lenne megálljt mondani ennek az őrületnek. Mi van a második pillérrel? Bajban a gazdaság? Nem érdekel ez mostanában senkit, a lényeg az, hogy megszavazzuk  Jano bácsi érdemeit, aki a második világháborúban vasvillával kergette el a német fasisztákat (vagy a magyar megszállókat, még jobb). Megjegyzem, pont ugyanez volt a helyzet a koszovói helyzet rendezése idején is, a magyarokon kívül az összes párt kötelességének érezte, hogy elítélje az albánok autonómiatörekvéseit - a szerb testvérek sanyarú sorsa meg a területrendezés lehetősége miatt.

Mi ennek a furcsa betegségnek az oka? Kollektív ellenségkeresés folyik a szlovák politikai színtéren, aki nem eléggé szlovák, az lesz a homokzsák. Valaki szlovák létére nem támogatja Hlinka érdemeinek elismerését? Tűzre vele... A benesi dekrétumok ellen van? Nem igaz szlovák. Az ellenzéki pártok pedig hallgatnak, sőt a kereszténydemokraták kimondottan annak érzik a szükségét, hogy bebizonyítsák, ők a legnagyobb hazafiak.
A forgatókönyv minden esetben egyszerű - az SNS, a nemzeti párt benyújt egy javaslatot. A kereszténydemokrata KDH benyújtja a maga ellenjavaslatát, ami szerinte nemzetibb. Az MKP benyújtja a magyar-konform, témával foglalkozó tervezetet, ezzel pedig saját magát hozza homokzsák szerepbe. Az újságoknak, politikusoknak (és a magamfajta bloggereknek) rengeteg témájuk lesz amiről írhatnak, mindenki elégedett.

A legfájóbb az, hogy az igazi értelemben vett nacionalizmus, a patriotizmus továbbra is csak a szavak és az üres kijelentések szintjén marad. Nincs védd a hazai terméket mozgalom, siralmas az országimázs, egyre kevesebb turista érkezik a Tátrába, a szlovák kultúra pedig továbbra sem lépett ki a népiesch árnyékból. De legalább megnyugtató, hogy Hlinkát, az egész nemzet atyját a parlament is szereti.