Harmadik rész - Változások kora
A két Dzurinda-kormány idején igencsak aktív vállalkozó a kormányváltás idején „fáradt el”. A tevékenységi körök módszeres szűkítése azt mutatja, hogy Világi eredeti tervei alapján a tíz éves folyamatos hajtás után visszavonulót szándékozott fújni és végleg a háttérben maradva élvezte volna munkája gyümölcsét. A körülmények gyorsan megváltoztak, az utóbbi pár évben két fontos esemény is tanúskodott arról, hogy nem egyszerű csak úgy kilépni a politikából és a gazdasági intrikák világából. Világi a kormányváltás és az MKP belső hatalmi fordulata miatt sem nézhette teljesen tétlenül az események alakulását.
Különösen nehézzé tette a kulisszák mögött maradást, hogy a vállalkozó neve egyre többször merül fel háttéremberként, a nyilvánosságtól való elzárkózása ellenére a köztudatba kerül a neve. Viselt dolgairól senki sem ír, néhány interjút azonban ad – és következetesen cáfolja, hogy bármi köze lenne az MKP viselt dolgaihoz. Világi -hasonlóan Bugár Bélához- egyébként többször is célozgat arra, hogy belefáradt a folyamatos hajtásba és visszavonulását tervezi. Korábban már feladta tisztségeit több vállalat felügyelőtanácsában is (persze nem valószínű, hogy ne lennének továbbra is hozzá közeli személyek ezeken a posztokon), elsősorban a Slovnaft vezetésére koncentrál.
A két Dzurinda-kormány idején igencsak aktív vállalkozó a kormányváltás idején „fáradt el”. A tevékenységi körök módszeres szűkítése azt mutatja, hogy Világi eredeti tervei alapján a tíz éves folyamatos hajtás után visszavonulót szándékozott fújni és végleg a háttérben maradva élvezte volna munkája gyümölcsét. A körülmények gyorsan megváltoztak, az utóbbi pár évben két fontos esemény is tanúskodott arról, hogy nem egyszerű csak úgy kilépni a politikából és a gazdasági intrikák világából. Világi a kormányváltás és az MKP belső hatalmi fordulata miatt sem nézhette teljesen tétlenül az események alakulását.
Különösen nehézzé tette a kulisszák mögött maradást, hogy a vállalkozó neve egyre többször merül fel háttéremberként, a nyilvánosságtól való elzárkózása ellenére a köztudatba kerül a neve. Viselt dolgairól senki sem ír, néhány interjút azonban ad – és következetesen cáfolja, hogy bármi köze lenne az MKP viselt dolgaihoz. Világi -hasonlóan Bugár Bélához- egyébként többször is célozgat arra, hogy belefáradt a folyamatos hajtásba és visszavonulását tervezi. Korábban már feladta tisztségeit több vállalat felügyelőtanácsában is (persze nem valószínű, hogy ne lennének továbbra is hozzá közeli személyek ezeken a posztokon), elsősorban a Slovnaft vezetésére koncentrál.
A pénzember gazdasági aktivizálódására a politikai erőviszonyok radikális megváltozása miatt van szükség. A második Dzurinda-kormány megbukik, a baloldal pedig teljes győzelmet arat a 2006-os választásokon. A Smer-HZDS-SNS garnitúrával együtt új üzleti csoportok is próbálnak érvényesülni a gazdaságban, a korábbi struktúrák meginognak. Egyes közszájon forgó pletykák szerint pont az MKP-hoz közeli gazdasági körök túlzott követelései miatt esik kútba a kisebbségi párt és a Smer koalíciója, gyengül az egészségbiztosítók és az energiaszolgáltató vállalatok pozíciója. Talán nem is véletlen, hogy Robert Fico nem sokkal a kormányalakítás után háborúba kezd ezekkel az üzleti körökkel, a Slovnaft életét pedig különösen sok kormányintézkedés keseríti meg 2007 folyamán.
A kormányválság kezelése „csak” apró módosításokat, új kapcsolatok kiépítését követelt, legalább ekkora problémát jelenthetett Világi számára az MKP kiszervezése a régi liberálisok alól. A párton belüli forradalom módja különösen fájdalmas pontra tapintott rá, Csáky Pál ugyanis pont a háttérben maradni igyekvő vállalkozó személyét szedte elő és állította be felelősnek a kudarcokért. Csáky Pál személyes sikerének oldalvizén evezve a durayisták szárnya kisajátította a párt kulcsfontosságú pozícióit, ráadásul a sértődött Bugár saját maga zárkózott el mindenfajta, a párt vezetésére vonatkozó kompromisszumos megoldástól.
Világi az antiliberális szárny tálalásában háttéremberből a liberális szárny mögött álló mumussá vált, aki bábjátékosként mozgatja a szálakat. Néhány szerencsétlen esemény csak még tovább erősítette a pletykákat, Gyurovszky László például nem sokkal a hatalomátvétel után kilépett a pártból és a Világi irányította Slovnaftba menekült (majd a Híd kedvéért visszatért). A 2007-es elnökváltástól kezdve nem sok babér terem az MKP liberálisainak. A. Nagy László az emberjogi bizottság élén a szlovákiai magyar nyilvánosság számára láthatatlan munkát végez (kimondottan bravúros teljesítmény), az ambiciózus Simon Zsolt nem tud érvényesülni és saját pártja legnagyobb belső bomlasztója lesz, a társaságba eredetileg nem tartozó, mindig kompromisszumra kész, de vérig sértődött Bugár Béla pedig minden befolyását elveszti a párt döntéseire. Érdekes mellékfejlemény, hogy az MKP „jogi részlegét” a liberálisok monopolizálták, így vállalhatja a megvert Malina Hedvig érdekképviseletét Gál Gáboron keresztül Roman Kvasnica, Világi volt évfolyamtársa.
Míg a nagypolitikában baljós csend uralkodik egy évig, a helyhatósági választásokon Világi ismét megpróbálkozik a dunaszerdahelyi polgármesteri szék megszerzésével – megint csak sikertelenül. Az árnyékjelölt szerepét Antal Ágota játssza el, de kétszeri próbálkozásra sem sikerül megbuktatni az MKP helyi hatalmasságát, Pázmány Pétert (az első választás végeredményét egyébként Világi öreg harcostársának, Barak Lászlónak a fia támadja meg *).
A magyar párt belső feszültségei az utóbbi hónapokban fokozódnak az elviselhetetlenségig. A liberális köröknek nem érdekük ténykedni egy olyan pártban, amelynek a politikájára semmi befolyásuk nincs, a nemzeti-romantikus Duray-féle szárny pedig nem tűri a belső konkurenciát. A sértett képviselők pár hónapos színjáték után kilépnek, megalakul a Híd – a suttogó propaganda szerint egy olyan formáció, amely mögött ismét csak Világi áll. A pletykák semmiképp sem alaptalanok, hiszen a vállalkozónak kimondottan szüksége van arra, hogy a gazdasági érdekeit a politikában is képviselje egy párt útján. Az MKP-tól aligha várhat segítséget, a régi barátok és az ideológiai közösség is az új, még meglehetősen zavaros identitású Híd felé sodorja. Bugár pártjának szintén támogatásra van szüksége az induláshoz, és ki más biztosíthatja egy új párt indulásának anyagi feltételeit, mint néhány bőkezű szponzor? Világi személyének démonizálása miatt az együttműködést aligha ismeri majd el bárki is, de a Híd kötődése a milliomoshoz teljesen kézenfekvő, logikus szövetségnek tűnik - az eredményét pedig majd a jövő mutatja meg.
Világi az antiliberális szárny tálalásában háttéremberből a liberális szárny mögött álló mumussá vált, aki bábjátékosként mozgatja a szálakat. Néhány szerencsétlen esemény csak még tovább erősítette a pletykákat, Gyurovszky László például nem sokkal a hatalomátvétel után kilépett a pártból és a Világi irányította Slovnaftba menekült (majd a Híd kedvéért visszatért). A 2007-es elnökváltástól kezdve nem sok babér terem az MKP liberálisainak. A. Nagy László az emberjogi bizottság élén a szlovákiai magyar nyilvánosság számára láthatatlan munkát végez (kimondottan bravúros teljesítmény), az ambiciózus Simon Zsolt nem tud érvényesülni és saját pártja legnagyobb belső bomlasztója lesz, a társaságba eredetileg nem tartozó, mindig kompromisszumra kész, de vérig sértődött Bugár Béla pedig minden befolyását elveszti a párt döntéseire. Érdekes mellékfejlemény, hogy az MKP „jogi részlegét” a liberálisok monopolizálták, így vállalhatja a megvert Malina Hedvig érdekképviseletét Gál Gáboron keresztül Roman Kvasnica, Világi volt évfolyamtársa.
Míg a nagypolitikában baljós csend uralkodik egy évig, a helyhatósági választásokon Világi ismét megpróbálkozik a dunaszerdahelyi polgármesteri szék megszerzésével – megint csak sikertelenül. Az árnyékjelölt szerepét Antal Ágota játssza el, de kétszeri próbálkozásra sem sikerül megbuktatni az MKP helyi hatalmasságát, Pázmány Pétert (az első választás végeredményét egyébként Világi öreg harcostársának, Barak Lászlónak a fia támadja meg *).
A magyar párt belső feszültségei az utóbbi hónapokban fokozódnak az elviselhetetlenségig. A liberális köröknek nem érdekük ténykedni egy olyan pártban, amelynek a politikájára semmi befolyásuk nincs, a nemzeti-romantikus Duray-féle szárny pedig nem tűri a belső konkurenciát. A sértett képviselők pár hónapos színjáték után kilépnek, megalakul a Híd – a suttogó propaganda szerint egy olyan formáció, amely mögött ismét csak Világi áll. A pletykák semmiképp sem alaptalanok, hiszen a vállalkozónak kimondottan szüksége van arra, hogy a gazdasági érdekeit a politikában is képviselje egy párt útján. Az MKP-tól aligha várhat segítséget, a régi barátok és az ideológiai közösség is az új, még meglehetősen zavaros identitású Híd felé sodorja. Bugár pártjának szintén támogatásra van szüksége az induláshoz, és ki más biztosíthatja egy új párt indulásának anyagi feltételeit, mint néhány bőkezű szponzor? Világi személyének démonizálása miatt az együttműködést aligha ismeri majd el bárki is, de a Híd kötődése a milliomoshoz teljesen kézenfekvő, logikus szövetségnek tűnik - az eredményét pedig majd a jövő mutatja meg.
(Vége)
* - pontosítva a hozzászólások között