Történelmi pillanathoz érkezett a párt: Simon Zsolt személyében meglehet az MKP első hivatalos mártírja. A volt mezőgazdasági minisztert az MKP legújabb manőverei után rájött őszinteségi roham miatt rúghatják ki. Maga a történet szövevényes és hosszú - dióhéjban annyit érdemes megemlíteni, hogy a magyarok hirtelen cserben hagyták korábbi szövetségeseiket és megszavazták a Lisszaboni szerződés ratifikációját. Mindezt cserébe az oktatási törvény kozmetikázásáért és egy millió koronáért, amit Csáky Pál harcolt ki egy kiadónak. A tranzakció szépséghibája, hogy az MKP elnöke ezt továbbra is vehemensen tagadja, míg ellenfele szerint nem lehet ilyen olcsó dolgokkal elkendőzni az igazságot.
Eddig tiszta sor. Csakhogy Simon már pár hónapja rázza a pofonfát.

Korábban már volt szó a politikusról ITT és ITT. A korábbi megállapításokat annyival lehet még megfejelni, hogy Simon tipikus menedzserpolitikusi karriert futott volna be, ha hagyják. Sajnos közbeszóltak a körülmények, a pártfogók félúton lemorzsolódtak, maradt a lassú, gyötrelmes agónia, aminek úgy igazából senki sem látja hasznát.

A mezei politikusok a pártstruktúra szamárlétráján törnek felfelé, általában valamilyen ideológiához kapcsolódva. A Menedzserekkel kicsit más a helyzet (lásd még Gyurcsány, Kóka). Az efféle politikusnak jól menő vállalkozása van és kiismeri magát a kapitalizmus és egy tetszőleges iparág rejtelmeiben. A párthoz csak kevésbé kötődik, általában szakértői szerepben, kívülről csöppen bele a politikába. A Menedzser szerepe akkor jön el, mikor bekövetkezik a Válság, ez a folyamat azt jelenti, hogy a párt távol kerül a húsosfazéktól és csökkennek a preferenciái. Ilyenkor jól jön az elnökváltás, a racionális szemléletmód előtérbe kerülése.

Ami Simon pályafutását illeti, a karrierje tipikusan Menedzserre utalt. Volt egy jól működő mezőgazdasági cége, bársonyszékbe került, észrevétlenül párttag lett, majd pedig mint Bugár Béla utódjáról kezdtek el róla susogni. Aztán jött a törés - Bugár megbukott és az ellentábor képviselői kerültek a pontokat érő helyekre. Még rosszabb hír lehetett Simonnak, hogy a Válság is késlekedett. Zuhanó preferenciákról csak átmenetileg lehetett beszélni, a párt komoly morális válságba sem került (ezt betudhatjuk a képviselők gerinctelenségének is, Simon szempontjából mindez irrelevans).

A rögtönzött B-terv már kevesebb sikert hozott. Simon a Menedzseri szerepkört lecserélve a nép őszinte gyermekére váltott. Ő az, aki megmondja az igazságot akkor, amikor a párt vezetői hallgatnak. Folyamatosan és minden témában. Ezzel a pózzal mindössze az a gond, hogy egy nyilvánvalóan kötődésű vállalkozóról már senki sem hiszi el, hogy igazat mond. Még akkor sem, ha tényleg. Fekete fellegek gyülekeznek a távolban, a jósgömbben felsejlik egy MOL-os állás vagy egy MPP-szerű magyar törpepárt elnöki tisztsége.

(illusztráció: kenaderson.net)