Elsősorban magammal toltam ki, de egyszerűen nem volt lélekerőm a billentyűzethez ülni a múlt héten - pont azokban a napokban, mikor kis híján megbukott a szlovák kormány és bőven lett volna miről írni. Nagyon röviden illik összefoglalni a kulcsfontosságú eseményeket, hogy aztán a következő bejegyzések időben is kicsit közelítsenek az aktuális eseményekhez. A szlovák politika ugyanis forrong, ráadásul a változatosság kedvéért ezúttal nem a magyaroknak, hanem egymásnak estek a mélyen tisztelt politikusok.

Bevezető

Az egész kis minikrízis nem történt volna meg, ha novemberben nyilvánosságra nem hozzák, hogy Miroslav Jureňa (HZDS-es) mezőgazdasági miniszter hathatós segítségével milliárdos értékű tátrai telkekhez jutott néhány pártközeli vállalkozó. Robert Fico, a terminátort és Jánosíkot egyaránt szívesen játszó miniszterelnök azonnal felelősségre vonta miniszterét, aki leginkább az osztogatásban nagy szerepet játszó Földalap Smer-delegálta tagjait hibáztatta. Az ügyért közvetlenül felelős személy önként távozott a posztjáról, Fico egy hétre rá - november 23.-án - leváltotta a minisztert. A sértődött Jureňa egy istállóban tartott sajtókonferencián verte ki a balhét (szó szerint, lásd az előző post videóját).

A háború

A HZDS miniszterét tehát tulajdonképpen a kormánypárt akarata ellenére váltották le. A sértődékeny és szintén diktátori hajlamokkal rendelkező Vladimí Mečiar pártjának pedig szinte azonnal lehetősége nyílt a látványos bosszúra. A következő napokban került a parlament elé a Pavol Paška smeres házelnök leváltására irányuló javaslat (az ok szintén megért volna egy külön bejegyzést, Paška ugyanis önkényesen megváltoztatott egy, a parlament által megszavazott törvényjavaslatot és így nyújtotta be azt az államfőnek). Fico a biztonság kedvéért megfenyegette a partnerét, hogy bukik a kormány, ha netalán mégis meg merészelnék szavazni a javaslatot. Mečiar ugyanakkor nem szereti a fenyegetéseket, legalábbis ha ő a szenvedő alany. Miközben kinevezték az új mezőgazdasági minisztert (Zdenka Kramplová személyében, aki mellékesen a hírhedt Mečiar-kormány utolsó két évének külügyminisztere volt), Paška a helyén maradt - a HZDS nem szavazott. A távozó, sértődött Jureňa ugyanakkor a kelleténél jóval több hidat is felégetett maga mögött, a riporterek előtt húzott ugyanis elő néhány, Ficóra kellemetlen korrupciószagú ügyet. Mečiarnak így a soron következő koalíciós ülésen is végig kellett hallgatnia a miniszterelnök menetrendszerű alázását. Nem is ment neki sokáig, pár perccel az ülés kezdete után kisétált a teremből, a meglepett riportereknek pedig elmondta, hogy itt a válság. Fico nem sokkal később ugyanebben a szellemben nyilatkozott - hivatalosan pedig senki nem erősítette meg, hogy a HZDS távozna. A mérvadó újságok mindenesetre azonnal a megoldáson kezdtek el spekulálni, amiből több is kézenfekvő volt - kisebbségi kormány (a KDH csendes támogatásával), idő előtti választások, vagy a válság gyors elsimítása a két lobbanékony elnök között.

Befejezés:
Végül az utóbbi forgatókönyv valósult meg, a botrány vesztese egyértelműen Mečiar. A volt kormányfő némileg hidegebb fejjel gondolta át az egészet és belátta, hogy neki csak vesztenivalója van - pártjának a támogatottsága nagyot zuhant az utóbbi hónapokban (pont a Smer szerezte meg a szavazóit), egyedül arra van esély, hogy kevesebb feltűnéssel még néhány milliót megpróbáljon lenyúlni a megfelelő helyekről. A párt biztosan támogatja a költségvetést, valamint az euró bevezetése körüli mizériában is tevékenykedik majd. Utána állítólag újból elgondolkodnak a kilépésen. A nyilvánosság számára pedig máris itt van egy újabb szaftos kis konc, Fico állítólagos telekmanipulációi.