A Kofola sikertörténete azt bizonyítja, hogy még az átkosban megalkotott legendák is túl tudják élni a dühöngő kapitalizmus első évtizedét. Manapság minden turistával itatnak egy keveset és jó eséllyel bármelyik szlovák kocsmában csapolják az ital valamelyik helyi mutációját. A Kofolát lehet nagyon szeretni és legalább annyira utálni, a legtöbben undorral dobják el maguktól ezt a barnás löttyöt. Nagy hiba.

A Kofola létrejöttét minden bizonnyal befolyásolta a Coca- Cola gyors térhódítása nyugaton, de ez a barnás trutyi a közhiedelemmel ellentétben nem kóla - nem is szabad rá így nézni. A hatvanas évek elejétől kezdték el gyártani, miután nem tudtak mit kezdeni a kávégyártás során felhalmozódott  melléktermékekkel. Mivel Coca- Colát továbbra sem lehetett kapni a keleti barakkban, ezért Csehszlovákia népe kollektíven függő lett a keleti népitaltól. A kólamámorban élő nyugati ifjúság helyett így a kommunista blokkban a kofolafüggők élettől kicsattanó nemzedéke nevelkedett ki.

A rendszeváltás után - a szokásokhoz híven - senki sem tudta, hogy mit is lehetne kezdeni a "kofola" licenszével, ezért a biztonság kedvéért minden helyi italgyár legyártotta a maga variánsát. Sok éves pereskedés után végül egy cseh gyártó boxolta ki magának az engedélyeket - ezek a Kofolák jelentek meg a magyar piacon is. A szlovák és cseh vásárlók persze jobban ragaszkodnak a népi italhoz, a Kofola népszerűsége továbbra is töretlen és az ital egyenrangú vetélytársa az amerikai márkáknak. Íme egy újkori sikertörténet.