A szlovák folklór egyik jellegzetes alakja Jánošík az igazságszolgáltató betyár, aki afféle modern Robin Hood mintájára elvesz a gazdag (magyar) földesuraktól, a vagyont pedig szétosztja a szegény (szlovák nemzetiségű, mi más) nép között. A magyar néphagyományban talán Rózsa Sándor alakjával hozhatnánk párhuzamba, a szlovák haramia életútja szintén a vesztőhelyen ért véget. A valóságban Jánošík egy öntörvényű rabló volt és a tizenhetedik század elején élt, a kurucok meg a labancok korában. Egy darabig az osztrákok oldalán harcolt, majd szabadcsapatot szervezett és "öncélú diverziós tevékenységbe" fogott a Tátrában. A rablóvezért végül 1713-ban elfogták és kivégezték.

A múltkor egy nagy könyvesboltban akadtam rá Jánošík legendájának egy posztmodern feldolgozására Dušan Taragel (író) és Jozef Gertli "Danglár" (rajzoló) értelmezésében. Danglár a hazai képregényrajzolók egyik ikonja, nem meglepő, hogy ez a mű is kilenc rövid történetet mesél el a főhősről. Méghozzá egészen olvasmányosan.
Ami a stílust illeti... nos, ha egy hasonló képregény Magyarországon jelenik meg Szent Istvánról, akkor a szerzőt valószínűleg nemzetgyalázásért jelentenék fel a derék honvédők. Szlovákiában semmi következménye nem lett a "merényletnek" (nagyon helyesen, teszem hozzá).
A képregény leginkább a Cool TV Hungarikum nevű sorozatához lehetne hasonlítani. Jánošík egy szívtipró vidéki surmó, aki a kalandjai során mindig félredug és mellesleg kioszt néhány pofont. A rablóvezér legendássá nevesült kedvese, Anička általában alsóneműben, kivillanó mellbimbókkal tűnik fel a színen. Na jó, ez végül is a női szereplők nyolcvan százalékára igaz. Megkapja a magáét a maradi szlovák társadalom, meg a városi kispolgárság is, nemzetiségtől függetlenül.
Remek szatíra, ajánlom mindenkinek - sajnos úgy tudom, külföldiül (egyelőre) még nem jelent meg a könyv.