A szlovákiai magyarság az egység jegyében egy politikai pártra szavazhat igazán, ha érvényesíteni akarja nemzetiségi jogait a parlamentben. Idén kilenc éve, hogy megalakult az MKP, a párt szétesésére meg még egy darabig semmi sem utal – ellentétben Erdéllyel és az RMDSZ-szel.
Gondban lennék, ha párt politikai irányultságát kéne meghatározni. Biztosan nem jobboldali, nem baloldali és nem is liberális. Olyan, mint a három ideológia egyvelege. Vagy mint egy nagyon taktikus kaméleon.
Az MKP (Magyar Koalíció Pártja) három elődpártból jött létre 1998-ban, mikor a Meciar-kormány olyan választási törvényt fogadott el, ami de facto ellehetetlenítette a kisebb pártokból álló koalíciókat. Mivel egy magyar koalíciónak tizenöt százalékos küszöböt kellett volna túlugrania a parlamentbe való bejutáshoz, egyszerűbbnek látszott egyesíteni a három nagyobb pártot. Ez a művelet olyan jól sikerült, hogy – bár már semmi akadálya nem lenne – valahogy senkinek sincs kedve kiugrani a botcsinálta szövetségből.
A párt liberális szárnyát az MPP (Magyar Polgári Szövetség) adta, ez a párt adja a szakmai értelmiség java részét, az újgazdag vállalkozók is leginkább ide köthetők. Cserébe a támogatottságuk a béka segge alatt volt az egyesülés idején. A jobboldali, Duray- fémjelezte Együttélés pontosan ellentétes problémákkal küzdött. Volt egy karizmatikus vezetőjük (akit úgy igazából senki sem tartott igazi tárgyalóképes partnernek), némi kiugrott kommunistákból álló politikai derékhad, valamint a népszerűségük, ami viszont egyre csökkent. A szövetség harmadik tagja a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM), ezt a pártot Bugár Béla vezette. Ez a centrista párt adja azóta is a vezetők derékhadát, a népszerűséggel sem volt gondjuk.
A három párt politikusai, hogy megőrizzék politikai önállóságukat, két platformot hoztak létre a párton belül. Némileg árulkodik a politikusaink elvhűségéről, hogy ezek a platformok nagyon rövid időn belül megszűntek, és azóta sem hiányoznak senkinek. Egység van és erő. Egyelőre.
