Bakfitty, nulla, zéró, semmi. Nagyjából eddig is sejthettük, hogy a szlovák kormány ennyire tartja a magyar kisebbséget, de az utóbbi időben történt események alapján számszerűsíteni is lehet mindezt. Szóval tényleg nulla, igazából egy fillért nem adnának a minisztériumokból délre, ha egyedül rajtuk múlna minden.

Az Európai Unió előszeretettel szervezi ki a lokális projektjeit az egyes érintett országokba. A programokra írt pályázatok országos szinten kerülnek elbírálásra egyes elvek alapján, az illetékes minisztériumokban. Egy jelenleg is zajló program például az elöregedett iskolák felújítását hivatott elősegíteni. Az Unió pénzt ad, a sikeresen pályázó iskolák pedig megkezdhetik a rekonstrukciós munkákat. A projektbe szlovák szinten az Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium lett bevonva, egy év alatt négy milliárd koronát (cirka harminc milliárd forint) osztottak ki több fordulóban az iskolák között. Ahhoz persze, hogy valaki kicserélje a rozoga tetőt, szükség van egy sikeres pályázatra, a magukra valamit is adó intézmények ezért előszeretettel veszik igénybe külsős pályázatíró cégek segítségét. Mindeddig összesen 172 iskola kapott juttatást.

Játsszunk egy kis játékot, vajon ebből a 172 iskolából mennyi lehetett magyar?

Aki arra tippelt, hogy egy sem, az jó helyen tapogatódzik. A szám egészen pontosan 0,5 - ugyanis egy ógyallai szlovák-magyar zeneiskola azért belecsöppent a jóba. Az illetékes miniszter, Marián Janušek (ejtsd Janusek) szerint egyszerűen csak nem adtak be színvonalas pályázatokat. Az illető egyébként a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt jelöltje. A következtetéseket mindenki vonja le maga.

Érdekes módon Slota szülőfaluja, a négy éve még csak 1769 lelket számláló Lietavska Lúčka két (2) pályázatot is megnyert, úgy néz ki, hogy északon a sok brindza és a hegyi levegő jobban inspirálja a pályázatírókat.

Az MKP állítólag közvetíti majd a panaszt Brüsszelbe, de ahhoz rendesen számba kellene venni a pályázó iskolákat és a sikertelen pályázatokat (nem hivatalos pletykák szerint a pályázatok negyede déli régiókból jött be, ezek persze nem mind magyar iskolák). Az intézmények félnek, hogy ha elkezdenek panaszkodni, végleg elássák az esélyeiket. Meg lehet érteni az álláspontjukat. Nem utolsósorban pedig az MKP-nak el kellene kezdenie végre módszeresen dolgozni, ezzel kapcsolatban sincs túl sok jó tapasztalata a felvidéki magyarságnak.

Persze Janušeknek aligha lesz félnivalója, pláne, hogy a kormányzati pénzek elosztásáról korábban Robert Fico miniszterelnök is megmondta a magáét. Őt azért szedték elő az újságok, mert a tartalékalapból előszeretettel osztogat pénzt a smeres kötődésű polgármesterek irányította városoknak, ráadásul a szociális minisztérium ténykedésével kapcsolatban is felmerült a klientelizmus gyanúja.

“Nem látok semmi rosszat abban, hogy ha a törvényes keretek megengedik, a saját polgármestereinket fogom támogatni”. A miniszterelnöknek volt egy másik aranyköpése is. “Nem diszkrimináljuk a sajátjainkat csak azért, mert támogatnak minket”. Szóval ha valaki a megfelelő oldalra húz, deklaráltan lesz mit a tejbe aprítania. Tiszta beszéd, így mindjárt más.