Dübörög a gazdaság. Mégis, az elmúlt pár hónap (...év?) egyfajta általános válság jegyében telt Szlovákiában, bármennyire furcsa is ezt kijelenteni. Értelmi és érzelmi válságban van a politikai és a közéleti elit, a média, valamint a szlovákiai magyarság is.

A kommunizmus bukása után sosem látott átrendeződés zajlott le a társadalom minden szintjén. A régi káderek – kevés kivétellel – eltűntek, az új, törekvő fiatalok pedig végre funkcióhoz jutottak. Az új csoportok között idővel kialakultak és megszilárdultak a korábban nem létező kölcsönös kapcsolatok. Húsz évvel a rendszerváltás után megteltek a kiadó posztok, a nyolc éves jobboldali-liberális kormányzás ideje alatt pedig végleg megszilárdultak a kapcsolatok. A Smer kormányra lépése merőben új helyzetet teremtett. Mint az kiderült, a régi konfliktusok nem merültek feledésbe, közben pedig újabb és újabb árkok nyílnak meg a társadalomban és a politikában is.

Válságban van a szlovákiai ellenzék. A nyolc éven át kormányzó elit elvesztette a lába alól a talajt és nem képes személyes konzekvenciákat levonni a kudarcból. Az összefogás és a közös fellépés helyett megszűnt a jobboldali pártok személyes egysége, ideológiújukban újfent megjelent a nacionalizmus. Az ellenzéki pártok a kormány helyett egymással küzdenek.

Válságban van a sajtó. A gazdasági eredmények szárnyalnak, morálisan a kormány viszont a béka segge alatt van. Mégsincs olyan ellenzéki álláspont, ideológia, amivel azonosulni lehetne. A reakcióként cikkek és reakciók egyre kevésbé szakmaibbak és egyre inkább személyeskedőek. A közhangulat miatt a higgadt, tényszerű érvelés helyett uralkodóvá vált a vulgaritás és az érzelmeskedés, ez hosszú távon szintén a nacionalizmust és a kocsmapolitikát erősíti.

Válságban van ugyanakkor a szlovákiai magyarság is, a politikusoktól kezdve egészen a társadalomig. Az MKP domináns személyiségei minden energiáját a kölcsönös pozícióharc és a személyeskedés köti le. Soha nem jön már vissza a tíz évvel ezelőtti látszategység, még a közös magyar érdekek képviselete terén is egyre nehezebb közös álláspontra jutni. A politizáló fiatalok nem önálló nézeteket képviselnek, hanem szektásodnak, ugyanez igaz a véleményformáló mikroközösségekre is.

Az általános válságból egyedül a nacionalista és autoriter hajlamokkal megáldott kormány profitál. Így lépünk be a következő parlamenti ciklusba.