A Zuschlag- botránnyal kapcsolatban újabban már Magyarországon is mindenki azt vizsgálgatja, hogy melyik szervezet mikor és miért kapott pályázati pénzeket. Nos, számomra a vádak teljességgel hihetőnek tűnnek, mert Szlovákiában hasonló baráti-bratyizós maffiajellegű társulások osztották és osztják ki a támogatásokat a civil szférának. Egy harmadik szektorbeli szervezet működéséhez elengedhetetlen, hogy a telefonban benne legyen néhány illetékes magánszáma és ha a döntnökök odaköszönnek az utcán/fogadásokon/rendezvényeken, akkor már lehet reménykedni.
A téma aktualitása miatt érdemes bemutatni azt az ifjú felvidéki titánt, aki a rendszerváltás óta a legérthetetlenebb módon került egy kulcsfontosságú pozícióba, majd ki is bukott onnan. Dohányos Róbert.

Dohányos a Duray- fiókák egyik prominens tagja, a jobboldali politikus által "kinevelt" és pátyolgatott nyitrai kötődésű fiatalok közé tartozik.* Hősünk a nyitrai egyetemen tanult politológiát (érthetetlen okokból az egyik legkedveltebb kváziszak), ebben a minőségében pedig aktivizálta magát a helyi magyar alapszervezetekben is.
A nyitra- környéki magyar klikkek belharcai külön bejegyzést érdemelnének, annyira tipikus és fájó, hogy a haldokló falvakban tíz- húsz magyar is képes összeveszni ahelyett, hogy összefogna. A lényeg az, hogy rejtélyes módon több faluban is új tagszervezetek alakultak alapszabályellenesen a régiek helyett, Dohányos pedig a surranópályáról azonnal katapultálta magát a nagypolitikába.

Dohányos végső állomását a kulturális tárca jelentette, ott is a Nemzetiségi Főosztály vezetői székére tartották alkalmasnak. Nagy ugrás egy friss diplomástól, számomra máig nem világos, hogy miért nem szúrt szemet senkinek sem ez a villámkarrier. Akármi is történt és akárhogy, Dohányos beült a nagyon fontos székbe (fontos, hiszen ebben a funkcióban remekül lehet irányítani a kisebbségi célokra szánt kormánypénzek elosztását). Hősünk durayista irányvonalának megfelelően a korszaknak megvoltak a maga kedvezményezettjei (például a MIK, minő meglepetés) és a maga bukásai (A Nemzetiségi Fesztivál- bohózat, de ez az ügy meg külön bejegyzést érdemel. Állítólag megint rendeznek majd egyet, ahol kultúra helyett sörözni lehet majd). Az elégedetlenek ugyanakkor spóroltak a kritikával, hisz mindenki szívesen odaáll a húsosfazék mellé, ha később engedik. Ha kinyílik a szája, akkor bizony később sem engedik.

Dohányos bukását közvetve a kormányváltás okozta, a főosztályvezető mindenesetre morálisan is nagyot zakózott. Miután tősgyökeres szlovák "szakember" került a kulturális miniszteri székbe, Dohányos pozíciója is ingataggá vált. Hősünk a felmondás, esetleg az ellenállás helyett megpróbált benyalni az új vezetésnek és a szlovák államnyelv fontosságáról szóló leveleket küldözgetett a magyar kulturális szervezeteknek. Szerencsére mégis kirúgták, kevés dolog elkeserítőbb annál, ha egy magát magyarnak valló kollaboráns ül ebben a pozícióban. Mivel Dohányos még mindig nagyon fiatal, előtte az élet, ki tudja, honnan kerül majd elő a neve - már ha a régi ismerősök még bíznak benne, a választóknak pedig kellően rövid a memóriája.


*- Ez a generáció egyébként is roppant érdekes társaság, jobbára az MKP korábbi nemhivatalos (vagy sokkal inkább önjelölt) ifjúsági szervezete, a Magyar Ifjúsági Közösség (MIK) tagjai és szimpatizánsai alkotják.