A politikusok fontos emberek, néha pedig irigylésre méltó mutatványokra képesek. Itt van például Vladimír Mečiar, hivatásos fogatlan oroszlán, aki mindenható diktátori hajlamú miniszterelnökből a hatalom után kapkodó, egyszemélyes törpepárt fejévé alacsonyodott le. Néha varázsol, például jó bűvész módjára előkap egy gyanús cédét a cilinderéből a gonosz emberekről és a köz javára bocsátja az anyagot. Mint egy modern Jánošík.

A történet még 1997-ben kezdődött, amikor is Vladimír Fruni vállalkozó megvásárolta a Horizont Slovakiát és rendkívül magas kamatokkal próbálta magához vonzani a befektetőket. A Fruni üzemeltette két alap, a Horizont és a BMG is bizonyíthatóan veszteségesen gazdálkodott már a kezdetektől fogva, a pénz mégis áramlott a házhoz.

Érdekes módon a Mečiar és a Dzurinda- kormánynak sem volt szívügye, hogy felhívja a lakosság figyelmét arra: ezt a műveletet tőlünk nyugatabbra bizony piramisjátéknak nevezik. Mivel a "pénzügyi szolgáltató" névre hallgató alapok gazdálkodását semmilyen törvény nem szabályozta, a tulajdonosok abba forgathatták klienseik pénzét, amibe csak akarták. Az ezredforduló tájékán a tévét elöntötték a BMG és a Horizont reklámai, a betétek összege meghaladta a 60 milliárd koronát (mintegy 420 milliárd forint). A két szolgáltató végül összeomlott, 170 ezer kliens hoppon maradt, a vezetők meg a határokon túl kerestek boldogulást, ahonnan nemzetközi elfogatóparancsokkal kellett őket begyűjteni.

Az ügyben eljárás indult, a főkolomposok pedig - köztük Fruni is - nem sajnálták a pénzt az ügyvédekre. Szerencsére ilyen nagy halakat már a bíróság sem hagyhat futni, végül mintegy 6 milliárd forint elsikkasztását sikerült rájuk bizonyítani. A befektetőket senki sem kárpótolta, a jelenlegi kormánykoalíció részben a jóvátétel ígéretével nyerte meg a választásokat (ami eleve abszurdum, miért finanszírozzák az én pénzemből mások hülyeségeit?).

Fruni minden lehetőségbe kézzel- lábbal kapaszkodott, például kiégetett magának egy kódolt cédét a BMG és a Horizont eredményes ügyfeleivel. A vezetőség ugye nem sikkasztotta el az egész összeget, a piramis tetején állók mind nagyot kaszáltak, hiszen a tippeknek köszönhetően időben ki tudták menekíteni a pénzt kamatostul a süllyedő hajóról. A cédét végül Vladimír Mečiar "találta meg" (egykori miniszterelnök, akkori ellenzéki politikus) és átadta az államügyészség kódfejtőinek. Nemes gesztus, tényleg.

A kódokat mostanra sikerült feltörni, a rendőrség birtokában van tehát egy lista. Egy valamilyen lista, rajta bizonyos, eltitkolt nevekkel. A probléma abban rejlik, hogy senki sem tudja, mennyire is megbízható az a névsor. Mečiar mérget merne rá venni, hogy nincs rajta egyetlen politikus sem a pártjából, pedig kódolt állapotban hozta adta át az anyagot. Szóval így, valaki már megint többet tud.

A pletykák szerint több ismert személyiség is megütheti a bokáját, ha nyilvánosságra kerül a befektetőkből hasznot húzók névjegyzéke, a keselyűk listája viszont elvileg nem függ semmilyen párttól sem (vagy más szemszögből nézve mindenki egyformán sáros az ügyben). A pénzügyi szolgáltatók volt kliensei pedig türelmesen várnak, hátha be tudnak majd dobálni néhány ablakot...