Meg vagyok döbbenve: az MKP hosszú idő után végre letett valamit az asztalra, a közös szlovák- magyar megbékélési nyilatkozat terve pedig kimondottan tetszik. Sőt, minél tovább gondolkozik rajta az ember, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a magyar párt ezzel nyer, a szlovák kormány pedig alaposan meg lett cumiztatva. Néhány ésszel gondolkozó honpolgár ráadásul átgondolhatja, hogy mennyire tetszik/ nem tetszik neki az új vezetés.

Az MKP eredeti ötlete, hogy a két parlament közös nyilatkozatban kérjen bocsánatot a múltban elszenvedett sérelmekért. Kolumbusz tojása. Minek kölcsönösen bocsánatkérésre felszólítgatni a másikat, ha előkerül a nemzetiségi kártya, miért nem lehet néhány fontos témára egyszer s mindenkorra a létező legmagasabb szinten pontot tenni?

Az MKP imidzsének is kimondottan jól jön, hogy egy ilyen kezdeményezés miatt kerül be a sajtóba. A mezei szlovák szabadságharcosok terroristák radikális bandájának véli a pártot, Csákyt és a bandáját korábban kizárólag Duray miatt szekáltak a médiában. Egy ilyen kezdeményezés azért mutatja, hogy sokkal több is rejlik abban a pártban, ami még mindig a szlovákiai magyarok nagy részét képviseli.

A nyilatkozat jól mutat, de alig kellett energia (és jó értelemben vett politikai szakértelem) ahhoz, hogy összehozza valaki. Nemzetstratégia? Az egy csomó fáradtságos munkával teleírt papírral és vesződséggel jár... Gazdaságpolitika? Ne röhögtessenek, az MKP-ban senki nem ért hozzá. Megbékélési nyilatkozat? Az csak egy pár oldalas rövidke dokumentum, egy délután alatt meg lehet fogalmazni (jellemző, hogy Csáky már nagyon régóta utalgatott az irat elkészülésére, szóval ez az egyszerű művelet inkább hónapjaiba került az illetékeseknek).

Szerencsére azért a megbízottak úgy-ahogy megoldották a feladatot, az egyszeri polgár pedig a homlokára csaphat, hogy miért nem jutott ilyesmi eddig senkinek sem az eszébe? Miért érdeke a két nemzetnek, hogy továbbra is a múlt ködös homályából kapargasson elő mondvacsinált, vagy nagyonis valós sérelmeket - természetesen akkor, ha valami gebasz van a gazdaságpolitikával, szívatja a sajtó a minisztereket, vagy éppen drágul a kenyér?

A nyilatkozattervezetben egyébként a szlovák fél az első köztársaság létrejötte utáni, magyarokkal szembeni visszaélésekért, az 1945 utáni deportálásokért, valamint a 45-48 közötti korszak jogfosztottsága miatt kérne elnézést. Megannyi fontos téma. A magyar parlament a monarchia alatti téves nemzetiségi politika, a bécsi döntések utáni atrocitások, valamint az 1968-as bevonulás miatt kérne elnézést.

A labda tehát átkerült a szlovák oldalra, a kormányzó hármas pedig nem is tagadta meg magát - az előzetes reakciók alapján úgy néz ki, hogy a nyilatkozattervezetet nem fogják elfogadni. Mellékesen pedig a szlovák kormány egy rakatnyi nacionalista, kétszínű bunkóból áll, ami később remekül jön majd az MKP-nak (íme a tervezet sokadik hozadéka).

Az tervezetet elutasítók indokai vegyesek (és most nem a kocsma emberéről, hanem felelős politikusok kijelentéseiről beszélnük):

- Kérjenek előbb bocsánatot a magyarok.
- A szlovákoknak nincs miért bocsánatot kérni, ellentétben a magyarokkal.
- Jó, jó, de miért nincs benne a szövegben, hogy magyar zsandárok 1455-ben megverték Mariska nénit az utcán és elvették a két tehenét?

A végkövetkeztetés mind a három esetben ugyanaz: Szlovákia felelős kormánya tele van nacionalistákkal. Az MKP-nak sikerült minimális erőfeszítéssel bebizonyítania mindezt, szép munka volt. Remélem, akad még más is a tarsolyban.