Meglepő, hogy milyen brancs bújt elő Szlovákiában a Magyar Gárda ügyével kapcsolatban. Nem a Szlovák Nemzeti Párt, de még csak nem is a nacionalizmussal vádolt kormány fogalmazta meg a legkeményebb reakciót (Ján Slota nem ér, bohócokkal nem foglalkozunk) - a sajtótájékoztatónak álcázott, kemény hangvételű beszólás a kereszténydemokrata KDH négy politikusától érkezett.

Vladimír Palko és három társa -rájuk még kitérünk- elítélte a gárdát és kifejtették, ha a szervezet bármelyik tagja betévedne Szlovákiába, le kéne őket csukni. A csoportocska további követelése, hogy a magyarok szolgáltassák végre vissza Szlovákiának az "1867 óta elkobzott 503 műtárgyat", az 1938-as bécsi döntés után  a felvidékről elüldözött szlovákokat pedig egy szimbolikus bocsánatkérés is igazán megilletné.
A negyedik megfogalmazott követelés már a szlovák törvényhozás felé szólt, eszerint határozatban kellene kimondani Andrej Hlinka (a fasiszta szlovák állam ideológiai atyja) érdemeit.
Vladimír Palko enyhén militáns hangulatú agymenéseivel már megismerkedhetett az ország, inkább az meglepő, ki mindenki sorakozott fel mögötte. Pavol Minárik neve még nem sokat mond az egyszeri állampolgárnak, Ján Čarnogurský viszont a KDH exelnöke és ideológiai vezére. A negyedik hozzászóló, František Mikloško személye okozhatja a legnagyobb sokkot a felvidéki magyarok számára.
Mikloško mindeddig kiváló kapcsolatokat ápolt a magyar párttal és a hivatalos, magyar állami szervekkel is. Tavaly egyetlen szlovák politikusként Budapesten vette át az Adalbert- díjat és személyesen is bocsánatot kért a Beneši dekrétumokért.
Másnap, azaz ma a KDH vezetősége kijelentette, hogy Palko a saját szakállára cselekedett és pártjának semmi köze sincs az egészhez. Valószínűleg igazuk is van, a bukott politikus ugyanis előszeretettel jár külön utakon. Főként mióta elveszítette a párton belüli elnökválasztásokat.

A Palko-féle magánakciónak lehetne akár két komolyabb következménye is, ha tettrekész, ügyes politikusokkal lenne tele a Kárpát- medence. Gyakorlatilag csak a sárdobálás folytatódik majd.
- A KDH-n belül lassan tudatosítják, hogy Palko - egy másik képviselőhöz, Gaburához hasonlóan - teljesen külön utakon jár, a véleménye pedig távolról sem egyezik a hivatalos pártpolitikával. Palko korábbi támogatóinak (a változást követelőknek) szintén be kell látniuk, hogy az idegbajos exminiszter nem az ő emberük.
- A magyar közösség ugyan követelhet kárpótlást a múltbeli sérelmekért, de egyelőre mindenfajta erkölcsi fölény nélkül teszi ezt. Semmiből sem állna elfogadni a magyar parlamentben egy szimbolikus gesztust, egy bocsánatkérést és ezzel megtenni az első lépést a kibékülés felé.