Valami nagyon készül a szlovákiai magyar pártszíntéren. Az utóbbi napokban, hetekben egyre több tanújelét láthattuk annak, hogy a felvidéki magyar elit lényegében kettészakadt. Méghozzá menthetetlenül. Csáky Bugárnak Farkasa. Simon üti Durayt. Kialakult két ellenséges tábor, a tagok pedig szívesen megfojtanák a másik fél képviselőit egy kanál vízben.
Magyarországból, magyar szemmel nézve rettentően ismerős a helyzet - adott két szekértábor, a viták tárgyát pedig már régen nem a szakmaiság és nem is az értékek képviselik. Itt már tisztán személyeskedésről, hatalomvágyról van szó, oldalágon beúszik a képbe a "szomszéd tehene is dögöljön meg"- effektus.
Furcsa, de a konfliktusnak Magyarországon nem lesz látszatja - az MKP aktuális képviselői mindig is szervilisen kiszolgálták a mindenkori kormányt, az aktuális miniszterelnöknek meg teljesen mindegy, hogy Durayt, Bugárt, Csákyt, vagy egy Simon Zsolt nevű ismeretlent fogad, mint tárgyalópartnert.

A mostani mély politikai erkölcsi válság érdekessége, hogy tavaly ilyenkor semmi jele sem látszott a krízisnek. Erdélyben "legalább" már öt- hat éve marakodnak az "igazi" és a "még igazibb" magyarok, nálunk valahogy mindig szőnyeg alá söpörték a problémákat - egészen addig, amíg meg nem bukott Bugár Béla.
Mindenki Bélája azóta a szlovákok kirakatmagyarjává vált, Duray szelektív memóriakárosodást szenvedett, Csáky meg tökéletesen kommunikációképtelen. A szlovákiai magyar médiának hirtelen feltűnt, hogy az MKP-t akár kritizálni is lehet, a véleményét hirtelen mindenki blogban mondja el (én is), az állami televízióban pedig leépítik a magyar adást. Nem éppen így képzeltük el az uborkaszezont.

A következő héten reményeim szerint több bejegyzés is megjelenik majd a várható változások kulcsszereplőiről. Főleg azért érdemes sietni, hogy időben tudjuk majd, miért alakul meg a Nagyon Igazi És Kicsit Sem Nacionalista Magyar Párt.