Duray Miklós egy sajátos jelenség a szlovákiai magyar politikában. Az életpályája annyira összetett, hogy inkább két részletben fogom megtárgyalni - külön kell ugyanis bemutatni a reformátort és a bohócot (hogy vonjak egy nagyon rossz párhuzamot, Csurka bácsi színvonala is sokat esett az évek során). A személyes véleményem szerint Duraynak már nagyon régen nyugdíjba kellett volna vonulnia, emberileg és politikusként is csődöt mondott. Az első részben mégis inkább csak a szépre emlékezünk.
Duray Miklós politikai karrierje még az átkosban kezdődött, a kommunizmus idején ő számított a legismertebb rendszerellenes magyar értelmiséginek (hasonló politikusokból nincs túl nagy kínálat a szlovák parlamentben). Nézeteiért megjárta a szlovák börtönöket, kezdeti publicisztikai munkássága irigylésre méltó.
Némileg ellentmond az imidzsének, hogy azért a rendszerváltás előtt még kiengedték ámerikába tanítani - szerinte csak meg akartak szabadulni tőle -, a kommunizmus bukása külföldön érte. A formálódó magyar ellenzék kulcsfontosságú szerepet szánt neki a politikai életben, de mint az később kiderült, Duray nem kívánt és nem is tudott volna a (cseh)szlovák ellenzékkel egy pártban ténykedni.
Az általa alapított Együttélés politikai mozgalom volt az első, VPN-től független politikai párt (VPN a rendszerváltó egységfront elnevezése). És hogy milyen taktikát választott az Együttélés? Nos, az összes kisebbség képviseletét tűzte a zászlajára, mindenféle nációval a képviselők között. A német, cseh és ruszin együttműködők persze rövid időn belül kikoptak a jelölőlistáról, maradtak a magyarok. Az Együttélés tagságát nem utolsósorban helyi Csemadok funkcionáriusokkal töltötték fel - Duray, a nagy antikommunista harcos így egyenesen a parlamentbe röpített rengeteg korábbi kádert.
Minden hibája ellenére az Együttélés legalább megpróbálta vehemensen képviselni a magyar érdekeket a parlamentben - apró szépséghiba, hogy politikailag el is szigetelődött minden lehetséges partnertől (ha nem számoljuk a magyar pártokat - az MKDM-mel meglehetősen jó viszonyt ápoltak, az MPP politikusokat viszont a legszívesebben megfojtották volna egy kanál vízben).
Duray karrierje 1998-ban vett újabb fordulatot, mikor az antidemokratikus választási törvények miatt egybe kellett olvasztani a három magyar pártot. A volt rendszerellenes harcos hirtelen az MKP elnökségében találta magát.
folyt. köv.