Mint azt tegnap kifejtettem, a politikusoknak nagyon is jó, ha az autonómia fogalma megmarad a ködös homályban. Tökéletesen alkalmas pánikkeltésre, uborkaszezonban is elmegy a hírek között - ahogy tudós barátaim mondanák, "ideális issue". És akkor jött Bósza János.

Commora Aula. Ez a polgári társulás a komáromi intelligencia legmélyebb bugyraiból került a napvilágra valamikor egy- két éve, ha nem tévedek. A társaság tagjai először esküdöztek a komáromi identitásukra és a volt vármegye autonómiáját követelték. Aztán rájöttek, hogy sokkal nagyobb biznisz egyesíteni a nyugatszlovákiai magyarságot. Később az egészet (el is nevezték Dél- Fölvidéknek mondván, hogy a Felvidék kifejezés túlságosan érzékenyen érinti a szlovákokat). Most pedig, legújabban, meglebegtették, hogy a salgótarjáni szlovákokra is gondolnának. 

A kis kitalált egységnek saját zászlaja és himnusza is van. A zászlóhoz egy kis magyarázat a hivatalos oldalról:

"Piros szeretet, fehér hit, zöld remény, kék az eget jelképezi. Sárga az éltető erőt a Nap sugárait teriti ránk és a kereszt formában az Élet keresztje, amelyet vállalnunk kell ez vezet el a szabadságra. A fölkelő Nap bal oldalt a pirkadatot jelzi a távolban jobb oldalt a fehér szin a hit erejét, amely nélkül nem érünk célba a cél a fényben van! "

Tegyük hozzá, hogy a díszes társaság a szlovák sajtó, meg a politikusok szemében az MKP különleges részlege - itt gyülekeznek azok, akik hivatalosan is hangot adhatnak a párt irredenta törekvéseinek. Az MKP politikusai pedig a legszívesebben tudomást sem vennének a kínos kezdeményezésről, elvégre a legszívesebben saját maguk játszadoznának ezzel a kínos jelentésű szóval. Meghagyva persze igazi értelmét a feledés homályában. Végszóra nem tehetek mást, mint igaz felvi.... fölvidéki hazafiként bemásolom a himnuszt, zengedezzen mindenki örömére.