Kezdetnek illene emlitést tenni róla, mi mindennel is rendelkezik a szlovákiaii magyarság. Van egy pártunk, meg több kis független holdkóros kezdeményezés – reális esélye egynek sincs arra, hogy megszorongassa a domináns helyzetben található MKP-t. Van egy politikai és gazdasági elitréteg és vannak a rossz oldalt választók, a perifériára szorulók. Példának okáért a keletiek szinte mind ebbe a kategóriába tartoznak.

Van egy napilapunk, az Új Szó, néhány hetilap, mint például a Vasárnap vagy a Szabad Újság, egy- két jól-rosszul működő online hírportál, mint a bumm.sk, vagy éppen a felvidek.ma. Vannak még egyéb fontosabb találkozópontok, ezeket leginkább a magyar.sk gyűjti össze.

Van egy kulturális szervezetünk, a Csemadok, rengeteg helyi alapszervezettel. Néhány ifjúsági szervezetünk, a többségük politikai ambiciókkal alakult.

Vannak zenekaraink, például a Ghymes, vagy éppen a Rómeó vérzik. Vannak híres – hírhedt személyiségeink, mint Kaszás Attila, Duray Miklós, vagy éppen a magát időjárásguruvá kinövő Reisz András.

A magyarság létszáma állandóan csökken (az utóbbi tz évben mintegy ötvenezren lettünk kevesebben), magyar városnak csak Dunaszerdahely és némi fenntartással Komárom mondható. Somorja, Érsekújvár, Ipolyság, Rimaszombat vagy akár Szepsi gőzerővel asszimilálódik. Kis számú magyar közösség él még a fővárosban és Kassán is , Pozsony azonban – a közhiedelemmel ellentétben – sosem volt magyar város, legfeljebb háromnyelvű. A nyelvhatár Nyitra alatt véget és és idővel délre tolódik.

Van nemzethalál- viziónk is, rögtön kettő. Az egyik elképzelés szerint szép lassan asszimilálódunk majd, az ellenteória viszont állitja, hogy gyors lesz a folyamat. Hát akkor majd szemmel követjük.