Olyan égő, hogy az MKP-nak nincs ifjúsági szervezete - kaptak észbe a párt fejesei még két éve. A rossz nyelvek szerint a felismeréshez kellett az is, hogy a felsőoktatási reform előszele elérje a diákságot. Az egyes pártok ifjúsági szervezetei sorra megszólaltak az ifjúsági ügyekben, az MKP fiatal aktivistái meg hallgattak. Főként azért, mert a pártnak nem volt ifjúsági szekciója - egy mindössze tíz éves, természetes kihalás útján működő formációban nem kell ilyennel foglalkozni. Bugár Béla ugyan faarccal szajkózta, hogy kell a fiatalítás és a régi képviselőket előbb- utóbb tehetséges MKP-s szakemberek váltják fel, de lassan ő is belátta, hogy a parasztvakítás hosszú távon nem fog menni.

A szükség igyekezetet szült, pár hónapon belül létrejött az MKP ICS (Ifjúsági Csoport). Mármint a szervezet. Kissé riasztó volt ugyan, hogy a néhány fiatal sokkal hamarabb szétosztotta egymás között az aktivistáskodással járó funkciókat, mint hogy elkezdtek volna gondolkozni a programokon, de hát optimistán kell nézni a világot. Még talán az sem számított, hogy az ICS vezetése jobbára a korábbi képviselőasszisztensek köréből került ki (az első lépcsőfok, ugye). A fiatal pártkáderek végre szervezett keretek között lépkedhettek felfelé a ranglétrán.

Ha belegondolunk, nem könnyű a feltörekvő karrieri... politikai aktivisták helyzete, mert a politikus már csak olyan fajta, hogy önszántából nem adja át a funkcióját másnak. Az MKP ICS egy darabig teljesítette ezt a szelep-feladatot, egészen addig, amíg az újdonsült funkcionáriusok rá nem jöttek, hogy egy jól hangzó címnél több nincs a kezükben. Az is a névjegykártyájukon.

De ne szaladjunk ennyire előre, szóljunk még a szervezetalapítás két érdekes velejárójáról.

Egy: Ha öt fiatal kell egy alapszervezetbe, akkor nem is lesz több, gombamódra elszaporodtak például a pozsonyi helyi szervezetek. A fővárosban, mit ad az ég, pontosan öt magyar, politikai ügyek iránt érdeklődő nemzettárs szakadt a város megannyi kerületébe. De hogy ne diszkrimináljam Pozsonyt, a járásokban nagyon hasonló volt a helyzet.

Ha nagyvonalúan elsiklunk a kezdeti nehézségek felett, megnézhetjük azt is, mivel foglalkozott a frissen alakult csoportosulás. Hát például összpontosítottak az új év hajnalán, mint azt a mellékelt vidám jelenet is mutatja.

A választási kampány idején mintha egy busszal futkostak volna szlovákiában az ICS aktivistái. És virtuálisan léteztek az MKP szemében is, ha fiatalításról beszéltek a politikusok, már tudtak kit élő példaként odanyomni a kamerák elé. Nagyjából ennyi.

 Az MKP ICs nem élt meg túl hosszú időt. Ha tisztségeket osztanak, akkor mindig vannak, akik hoppon maradnak (legyen ez most Pozsony) és különös módon a vezetőség sem volt elégedett a lehetőségeivel. Mert továbbra sem nyíltak meg a mindenható MKP kapui egy- egy zsíros képviselői állás formájában.

II. A majdnem palotaforradalom

A változáshoz kellett egy elnökváltás az MKP-ban. Bugár ment, Csáky jött, az új pártelnök pedig ismét elhúzta a mézesmadzagot a fiatalok előtt. Tehette, hiszen muszáj volt támogatókat találnia a párton belül. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, megindult a harc azért, ki vezesse az egész megújulást, az ICs-sek pedig eredeti módon fogták meg a dolgok végét. Kijelentették, hogy ICs márpedig nincs, illetve lesz valami, ami nem egészen az, de mégis*. A Via Nova ICs. Ez a szervezet jogilag önálló és majd szerződni fog az MKP-val, mint a párt egyenrangú partnere. Tömegek persze nincsenek mögötte, de egy új szervezet alapítása mindig jó ürügy arra, hogy újraosszák a funkciókat.

Nos, a terv nem sikerült - a Via Nova elnökségének személyi összetétele nagyban megegyezik a korábbi ICs-ével. És hogy el ne felejtsem, lettek alelnökök, sokan. Meg bizottságok. És egyéb hangzatos belső intézmények. És ami a programot illeti... épkézláb program az még mindig nincs, de kicsire nem adunk. szlovenszkó, 2007

*- kedves olvasó, én is pont ilyen hülyén néztem, mikor először hallottam