szlovenszko

Furcsa ország ott fenn, érdekes szokásokkal és beidegződésekkel. Még a magyarjai is furcsábbak. Szemszögből, rólunk - politika, társadalom, foci és minden más aktuális téma.

sok címke

A nagy komm... felkelés

2007.08.31. 08:52 Sárvári János

A szlovák nemzet alapjában véve szeret ünnepelni. Nem, nem arról van szó, hogy nagy tömegekben, zászlókkal megjelennek a tereken és meghallgatják a dicső ősök üzenetét. A naptár egyszerűen csak tele van pirosbetűs napokkal, a többség pedig nem is tudja, miért marad otthon a munkából.
Az egyik kiváló ok a kiskert bekapálására augusztus 29., a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanásának évfordulója. A lövöldözéssel egybekötött történelmi eseményre még 1944-ben került sor, a felkelés megítélésén pedig a kommunizmus vége óta vitatkoznak egymás között a történészek (azelőtt nem mertek).
A második világháború és az azt övező események eléggé nagy dilemma elé állították a szlovák hazafiakat. A közutálatnak örvendő Csehszlovákiát ugyan szétszaggatta a bécsi döntés, majd a német okkupáció, de a fasiszta szlovák bábállam sem nyerte el a hazafiak tetszését. A közvélemény szemében megbocsáthatatlan bűn rátámadni a Nagy Testvérre, ráadásul mindezt a germánokkal karöltve.
Két év múlva megfordult a hadiszerencse, a Tátrában megjelentek a partizánok, a hadsereg vezetőségében pedig megfogalmazódott egy kiugrás terve. Augusztus utolsó napjaiban végül a szlovák hadsereg (legalábbis egy része) átállt a másik oldalra és pár nap alatt ellenőrzése alá vonta az ország középső, hegyes részét.
Eddig a történet dicsőséges fele - a szlovák szélsőjobbhoz hű erők és a németek egyrészt feltartották az oroszokat a Kárpátokban a Dukla- hágónál, másrészt pedig október végére bevették a felkelők központi területeit is.

Az átkosban az SZNF (avagy szlovák "nemzeti" felkelés) az egyik legnagyobb ünnepnek számított. A kommunizmus korai időszakában divat is volt beszerezni a felkelői érdemekről tanúskodó plecsnit - egy veterán ismerősöm mondjuk csak öt éves volt az ominózus időpontban, mégis van egy érméje.
A kommunizmus bukása után némileg megváltoztak a vélemények a felkelés valódi jelentőségéről. Egyrészt ott vannak a szélsőjobbosok, akik a SZNF-nek köszönhetik Tiso echte szlovák államának bukását. A rendes jobbosok és a szalonképes balosok az egyértelmű kommunista örökséget nem akarják vállalni - marad hát egy ideológiailag láthatatlanná vált ünnep, ami úgy igazából senkinek nem jó semmire. Kivéve a mindennapi munkában megfáradt dolgozókat.

6 komment

Címkék: történelem slavicum

A bejegyzés trackback címe:

https://szlovenszko.blog.hu/api/trackback/id/tr8153443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hram 2007.08.31. 14:07:03

Kedves János!

Én ugyna csak egy magyarországi emberke vagy, de ha jól csalódom a szóban forgó vezető Tiso volt, ugyanis Tito az -mint gondolom te is tudod- jugoszláv partizánvezér, később párt és államfő volt. Valószínűleg elírtad a nevet.:D

Hram 2007.08.31. 14:08:51

Ahogy én elírtam két szót.Tehát: ugyan és vagyok.:)

Sárvári János · http://szlovenszko.blog.hu/ 2007.08.31. 14:50:33

Hát igen, egy pszichológus ebből érdekes dolgokat tudna kikövetkeztetni... természetesen Jozef Tisóra, nem pedig Josip Broz Titóra gondoltam, javítom is. :)

Bereczki Zoltán · http://miskolcblog.blogspot.hu/ 2007.09.01. 10:09:48

Javíts ki, ha tévedek, de valahol azt olvastam, hogy ennek az SNP-nek az volt a jelentősége, hogy emiatt a szlovákok a győztes oldalon kerültek ki a világháborúból, és így a párizsi békekötéskor visszakapták a bécsi döntések által elcsatolt területeiket (magyarul a trianoni határok lettek újra érvényesek).

Sárvári János · http://szlovenszko.blog.hu/ 2007.09.01. 12:48:12

Félig- meddig.
Az SNP-re való hivatkozás Csehszlovákia számára tényleg nagyon erős érvet jelentett a trianoni határok visszaállítása mellett, de szerintem nélküle is megmaradt volna a térségben a status quo.
A szlovákoknak ugyanakkor semmi nyereséget nem hozott a felkelés. A fasiszta bábállam megszűnt, Szlovákiát pedig visszatagolták a közös, centralizált államba (a föderalizációra csak 1969-ben került sor, ha jól emlékszem).